1861

Rudolf Steiner február 27.-én Kialjevecben ( akkor az Osztrák-Magyar Monarchia, ma Horvátország területén ) született, apja az osztrák déli vasút tisztviselője volt.

1862-1879

Gyermekkorát és fiatalságát Mödlingben, Pottschahban töltötte. Iskolába Neudörflben és Bécsújhelyen járt. Kitüntetéssel érettségizett.

1879-1882

A bécsi Műszaki Főiskolán tanul. Főtantárgyai: matematika, kémia, fizika és biológia. Emellett irodalom, filozófia és történelem.

1882-1890

Goethe természettudományos írásainak kiadása Kürschner  „Deutsche National-Litteratur”-jában. Filozófiai tanulmányok. Első könyvének megjelenése „a goethei világszemlélet ismeretelméletének alapvonalai” (1886) Levélváltás Eduard von Hartmann filozófussal.

Magántanító egy bécsi családnál. Itt találkozik Josef Breuerral, Sigmund Freund „tanítójával”. Barátai Rosa Mayreder költőnő és a női jogok harcosa, valamint Freidrich Eckstein későbbi titkára és életrajzírója.

A „Deutsche Wochenschift” szerkesztője Bécsben (1888). Számos cikk jelenik meg politikai témákról.

1890-1897 t;

A Goethe-Schiller archívum állandó munkatársa Weimarban. Goethe természettudományos írásainak Sophia-kiadásában vesz részt. Találkozik többek közt Hermann Grimmel, Eduard von Hartmannal, Ernst Haeckellel, Gabriele Reuterrel és John Henry Mackayval. Ebben az időszakban ismerkedet meg Anna Eunikével, akivel később (1899) házasságot kötött.

A filozófia doktorává avatják a rostocki egyetemen (1891). Disszertációja 1892-ben jelenik meg „Igazság és tudomány” címen.

Naumburgban meglátogatja a beteg Friedrich Nietzschét. Megismerkedik Elisabeth Fröster-Nietzschével és Nietzsche  műveinek kiadójával, Fritz Koegellel.

Megjelenik „A szabadság filozófiája” (1894), „Friedrich Nietzsche küzdelme a kora ellen” (1895) és „Goethe világszemlélete” (1897).

1897-1904

Berlinben a „Magazin für Litteratur” és a „Dramaturgische Blätter” kiadása és szerkesztése.

Előadói tevékenység a „Szabad irodalmi társaság”-ban, a „Giordano Bruno Szövetség”-ben, „Az eljövendők” irodalmi körében és másutt. Hat évig tanít a munkásképzés Wilhelm Liebkhnet által alapított iskolájában. Találkozik többek között Else Lasker-Schülerrel, Ludwig Jacobowskivel, Stefan Zweiggel, Erich Mühsammal, Paul Scheerbarttal és Rosa Luxemburggal. Számos cikket ír a kultúra és a kor kérdéseiről.

1902-1912

Élénk előadói tevékenység, különböző nyilvános egyesületekben és a Teozófiai Társaságban, amelynek német szekcióját 1902 októbere óta vezeti. Találkozás Annie Besanttel; Marie von Siverssel együtt bel- és külföldi teozófus páholyok létesítése és szervezése. Előadásaiban és írásaiban nem a hagyományos teozófus tanait képviseli, hanem saját kutatási eredményeit, így esősorban 1901 és1910 közt megjelenő írásaiban: „A misztika”, „A kereszténység mint misztikus tény”, „Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez” és „A titkos tudomány körvonalai”. Barátsága Edouárd Schuré és Christian Morgenstern költőkkel.

Münchenben; 1907-ben Schuré „Eleusis szent drámájá”-nak betanítása és rendezése, főszerepben Marie von Sivers. Egy új építőművészi impulzus kezdetei.

1910-1913

Rudolf Steiner négy minisztérium drámájának, ősbemutatója Münchenben, saját irányításával. Épület terve Münchenben a művészi rendezvények, előadások stb. számára. A terv a hatóságok ellenállásán hiúsult meg.

1913-1919

Megválik a Teozófiai Társaságtól és megalapítja az Antropozófiai Társaságot. Számos előadói körút, Maire von Siversszel (1914-től Marie Steiner) szoros együttműködésben felépíti a bel- és külföldi antropozófus ágazatokat.

Rudolf Steiner vezetésével és számos művész közreműködésével felépül Dornachban (Svájc) a „Goetheanum”, egy művészien kialakított kétkupolás épület. A „Goetheanum” környezetében további lakóházak és gyakorlati célú épületek készülnek, ugyancsak az ő útmutatásai alapján.

Az „euritmia”, egy új mozdulatművészet kezdetei (1911), amelyet a továbbiakban színpadi művészetté fejlesztenek.

Az első világháború után nyilvánosan síkra száll a társadalmi-szociális élet újjáalakításáért.

„A szociális kérdés lényege” című írásában (1919) és számos előadásában és cikkében „a szociális organizmus hármastagozódásának” eszméjét képviseli.

1919 őszén megalapítja az első „Szabad Waldorf-iskolát”, ezt haláláig ő vezeti.

1920-1925

Számos előadásában és szakmai tanfolyamon indítékot ad különböző munkaterületek megújulásához, ilyen a pedagógia, az orvostudomány, a természettudományok, a nemzetgazdaság, a művészet és mások. Létrejönnek az első antropozófus beállítottságú kutatóintézetek. A tagok előadásain elmélyíti a szellemtudományos tartalmakat. Rendszeresen írja cikkeit az 1921-ben alapított „Das Goetheanum” című hetilapban.

1922/23 szilveszterének éjjelén tűz pusztítja el a Goetheanum épületét. A munkát (előadások, művészeti rendezvények stb.) az asztalosműhelyben folytatják, amelyet a tűzvész megkímélt. A másik, betonból készült épülethez (elkészült 1928-ban) betegsége miatt (1924 őszétől) már csak külső modellt tudott készíteni.

A tagok számának növekedése és az antropozófus beállítottságú „leánymozgalmak” elterjedése (pedagógiai, orvostudomány stb.), valamint a megváltozott körülmények 1923 végén az Antropozófiai Társaság újjáalakításához vezetnek Rudolf Steiner ebben elvállalja az elnökséget.

1924 ősze fekvőbetegségének kezdete. Az erősen megnőtt előadási tevékenység hirtelen megszakad. Betegágyán folytatja „Életutam” című önéletrajzának megírását. Ita Wegman orvosnővel együtt létrejön „A gyógyművészet kibővítésének alapjai”. Nyílt levelek és ”vezérfonalak” alakjában indítékot ad a tagoknak munkájuk spirituális elmélyítéséhez.

Rudolf Steiner 1925. március 30.-án halt meg Dornachban.