Az Arti során, a következőkre érdemes gondolnunk: "Drága Uram, ez itt az elmém és az érzékszerveim. Kérlek, segíts, hogy a megkülönböztetés lángja égjen bennem."

1. OM JAI JAGADEESA HARE

SWAMI, SATHYA SAI HARE

BAKTA JANA SAMRAKSAKA

BAKTA JANA SAMRAKSAKA

PARTI MAHESWARA

OM JAI JAGADEESA HARE

2. SASIVADANA SRI KARA

SARVA PRANA PATE

SWAMI SARVA PRANA PATE

ASRITA KALPALATEEKA

ASRITA KALPALATEEKA

APAD BAANDAVA

OM JAIJAGADEESA HARE

3.MAATA PITA GURU DAIVAMU

MARIANTAYU NEEVE

SWAMI MARIANTAYU NEEVE

NAADABRAMA JAGANNATA

NAADABRAMA JAGANNATA,

NAGENDRA SAYANNA

OM JAI JAGADEESA HARE

4.OMKARA RUPA OJASWI

O, SAI MAHADEVA

SATHYA SAI MAHADEVA

MANGALA ARATI ANDUKO

MANGALA ARATI ANDUKO

MANDARA GIRIDAARE

OM JAI JAGADEESA HARE

NARAYANA NARAYANA OM

SATHYA NARAYANA

NARAYANA NARAYANA OM

NARAYANA NARAYANA OM

SATHYA 2x

NARARAYANA NARAYANA OM

OM JAY SADGURU DEVA

Om Shanti Shanti Shanti

" Ez legyen imánk, ez legyen a lelki gyakorlatok célja. Az Arathi kezdetét olajlámpagyújtás jelzi. Az oltáron égő olajlámpának többszörös jelentősége van, ezek között a legfontosabb, hogy a lámpa a testünket reprezentálja, az olaj pedig az öt érzékszervet, vagyis a kapukat, melyeken át a világi hatások eljutnak hozzánk. A kanóc az elmét, a fény pedig a megkülönböztető képességet jelenti. E lángnak égnie kell, hogy megmutassa számunkra az utat az istenség felé. Ha az érzékek túlsúlyba kerülnek a megkülönböztetés érzéke kialszik. Ha azonban nincs olaj, vagyis ha csak az elme működik, a kanóc nem éghet. Nem lesz fény.