2010.07.02. 14:34 : Sri Sathya Sai Baba : Versek

Az isteni szülőtől

Drága, Drága Szeretett Egyetlenem!

Kérded: Honnan fogod tudni, hogy közel vagyok Hozzád?

Ha egy tikkasztó éjjen minden forró és csendes,
És az első hűvös fuvallat simogatja az arcodat,
Én simogatlak, - Gondolj Rám!

Mikor az éhség kínja csillapul,
és a magányt megtöri a Boldogság, - Gondolj Rám!

Mikor a szád kiszárad, és beszélni is már alig tudsz,
Az első korty friss vízzel én üdítelek, - Gondolj Rám!

Ha a halál komor fellege eloszlik,
És a gyermek mosolyogva tekint rád, - Gondolj Rám!

Amikor arcodat esővel áztatom,
És tisztára mosom a földet, s a barna leveleket,
Az eső első tiszta illatával én tisztítalak meg,
Gondolj Rám!

Amikor a fájdalom megszűnik, és elhagy a félelem,
Gondolj Rám!

Amikor fürkésző szemeidet elborzasztja az élet kegyetlensége,
A csendesen sugárzó Nap első fényével én vigasztallak,
Gondolj Rám!

Aztán azt kérded: Honnan fogod tudni, hogy közel vagy Hozzám?

Amikor a perzselő Nap égeti a földet és a bőröd,
Szemed homokkal és porral szórja tele a szél,
És sehol egy ágacska, ami árnyékot adna,
És te Szeretsz Engem!

Amikor a magány és az éhség együtt támad,
és egyik sem enyhül,
És te Szeretsz Engem!

Mikor ajkad cserepes, nyelved, mint az agyag,
torkod kiszárad, és víz sehol, még, mint délibáb sem,
És te Szeretsz Engem!

Mikor haldokló gyermeket tartasz karodban,
ki könnyes szemmel könyörög,
És te Szeretsz Engem!

Ha viharossá korbácsolom az óceánt,
És te árva levélként hánykolódsz mélységeiben,
És te Szeretsz Engem!

Mikor a fájdalom már elviselhetetlen, mégis mosolyogsz,
És te Szeretsz Engem!

Ha elveszem tőled a számodra legdrágábbat,
Ami a legnagyobb veszteség számodra és a sötétség elborít,
És te mégis Szeretsz Engem!

Minden, amit látsz, hallasz, szagolsz, ízlelsz és érintesz, Hozzám tartozik. Mit adhatnál Nekem, ami még nem az Enyém, Szereteteden kívül? És azt is Én adtam neked, mint egyetlen tulajdont, az idők kezdete előtt. Amikor ezt visszaadod nekem, tudni fogom, hogy igazán az enyém vagy, és akkor feloldom bánatod és örömöd, Önmagamban. Ezt... Önmagam részeként, örök gyönyörűségre váltom. Mert szeretlek, és mindig Rád gondolok.

Atyád