Ahhoz, hogy valaki tetszetősen nézzen ki ad magára. Nem mindegy, hogy milyen áron és milyen formában. Arra próbálok rávilágítani ezen írásomban, hogy korántsem a smink teszi az embert széppé és arra, hogy lehetne levetni “képünkről” az álarcot, mely a valós énünket takarja.

Tegnap sétáltam egyik testvéremmel egy jól menő budapesti bevásárlóközpontban. Mi közben kerestünk egy nyugodt helyet a beszélgetésre azt pásztáztam, hogyan tudja magát lekötni az “unatkozó” diák és a munka végeztével a dolgos felnőtt. Egészen döbbenetes megállapításra jutottam. Sokan és sokszor panaszkodunk azon, hogy nem jut pénz erre, vagy arra, nem tudjuk a rezsi költséget kifizetni, valaki nem tudja a deviza hitelét törleszteni ezért, vagy azért. Bizonyára nem az utóbbiak rohangálnak fejvesztve a boltok tucatjaiban, ez bizonyos.
Haladtunk a nyüzsgő emberek gyűrűjében,láttam ilyen-olyan karakterisztikájú embereket. Egyik korábbi írásomban  ahogyan megfogalmaztam; nincs jogom megítélni embertársaimat, viszont ami fogadott az egészen elképesztő. Félreértés ne essék, én nem a divat ellen kampányolok. Nem! Arra világitok rá, hogy sírnak az emberek, hogy nincs pénzük, mégis utolsó adóforintjukat valamelyik nagyon menő üzletben igyekszenek elkölteni, hogy a megvásárolt színes termékükkel kitűnjenek a szürke hétköznapok forgatagából. Hangsúlyozom nem vagyok pláza mániás, de ha a nagy hideg és más egyéb ügy miatt érdemes belátogatni a multidzsungelbe. Még Karácsony és Újév között láttam például két fiatalt, aki feltehetőleg nem volt megelégedve a karácsonyi “szolgáltatással” és ezért inkább plazma televízióval lepték meg magukat. Elvégre Karácsony volt, nehogy már valami “bóvli” tegye emlékezetessé azt a napot számukra. Nem kívánok belemenni a Karácsonyi témába, ezt már kifejtettem korábban.
Visszatérnék arra, hogy az emberek mire költik azt, amijük van, és síránkoznak, hogy miből lesz kifizetve a gyermek osztálypénze, a család kasszája miből fog talpraállni. Biztos nem abból, hogy valaki elmegy egy multidzsungelbe. Eszembe jutott egy abszúrd, de elképzelhető dolog. Anyuka elmegy valahova ráncba szedni magát, apuka elmegy kaszinózni, addig a gyerek meg választhat. Vagy elmegy a játékterembe, vagy elmegy valami gyorsétterembe "jól lakni". Lehetségesnek tartom ezt a negatív képet a XXI. század mások évtizedének elején. Akkor már rá is világítottam az emberek által hordott egyfajta álarc típusra. Kívülről mutatják, hogy minden oké, semmi baj nincs, verjük el az összes pénzünket, valahonnan majd úgyis lesz; aztán hazaérve meg ülünk a babérokon, hogy milyen “jó volt” a plázában ez és ez a tevékenység. Emberek vagyunk, rengeteg hibával. Képtelenek vagyunk, tanulni a hibáinkból. Ezért nem is akarok mutatni semmilyen példát, mert nem vagyok rá megfelelő személy. Csak arra akarok ösztökélni mindenkit, hogy vegye le az álarcát, mert ha sokat viseljük, akkor sem családunk, sem barátunk nem lesz hosszútávon. Ez teljes komoly.

Ismertem már meg olyan embert, aki úgy mutatta ki “jószívűségét”, hogy közben nagyon szerette a pénzt, és mindig csak többre és többre vágyott, és átesett a ló túlsó oldalára. Álmodozni érdemes, legyenek álmaink-vágyaink, de ne olyanok, amik csak ideig- óráig vannak jelen. Nekem számtalan álmom van, olyanok, amik nem egy vagy két hétre, vagy évre szólnak. Remélhetőleg most, amikor 26 évesen álmodozom róla, nemsokára meg megteremtődnek, igaz ehhez én magam is kellek. Az élet egy film, ahol mi vagyunk benne a rendezők és főszereplők is. Vágni majd az Ítélet napján fog belőle az Alkotó, akkor megnézi ki mit tett az itteni világon.

Álarcunk eldobása után még mindig van olyan, ami zavaró tényező lehet egy ember felépítésében. Ez lenne a smink. Nem a rúzs, nem a szemfényceruza árnyalataira gondolok. Miután jól  “televásároltuk a bevásárló kocsinkat” mindenfelé kacattal, és sikerült is kifizetni a számlát valahogyan, mehetünk is haza. Otthon kirámoljuk az összevásárolt mérget, a haszontalan dolgokat. Azért nem csak azt veszünk egy üzletben, de a mai világ csupa mérget és undormányt “árul”, amitől “menőbb” és “dögösebb” leszel. Eltelik a nap, gondolkodsz hogy másnap mivel tűnj ki a forgatagból. Nagy nehezen elalszol a sok fölösleges gondolatod közben, és olyan gyorsan lepereg az idő, hogy már ébredni kell. Senki sem szeret fiataltársaim közül, köztük én sem hajnalok hajnalán felébredni. Azonban, ha valami elég motiváló akad, akkor azért érdemes. Szóval “hajnal” van. A nem régiben vásárolt cuccok között matatsz. Meg is találod nagy nehezen azt, amit előző este elterveztél. Jobbára a lányok szoktak órákon keresztül magukkal szembe nézni. Nem tudom elhinni mi jó van abban a sok réteg sminkben, ami elcsúnyítja igazi nőiességüket. Mi pasik nem a sminket akarjuk nézni bennetek, hanem az arcot, ami megadatott nektek. Nem a sminket szeretnék érezni, ha simogatunk, vagy csókot adunk orcátokra, hanem azt, ami a smink, az álarc mögött lapul. Sok lány nem tartja magát szépnek, ezért használ egyéb kozmetikumokat. Úgy gondolják, majd attól bejön a kiszemelt pasinak, vagy ha neki nem is, másnak egész biztosan. Kedves szebbiknem! A szépségeteket nem a méregdrága alapozótól fogjátok elnyerni, hanem attól, hogy mi van odabent. Ha tud valaki becsületes, őszinte, nyílt lenni, az sokkal nagyobb erény, és igazán szép akkor vagytok, amikor mosolyogtok. Nem akkor lesztek szépek, ha elrondítjátok azt, amivel meglehet fogni minket! Pasi társaim is kezdenek eléggé elrondulni a mai világban. Szerencsére vannak még elegáns úriemberek, biztos velük kellőképpen foglalkoztak a szüleik, és erkölcsi támogatást is kaptak. Amikor megpillantok egy testékszerektől virító mondjuk úgy embert, akkor szomorú leszek. Értelmet nem sokat látok abban, hogy valaki úgy “dísztitse” fel magát, mintha Karácsonyfa lenne. Egészen elképesztő méreteket ölt a világban ez a divatjárvány, ahol mindenki elakarja takarni az igazi értékeit a világ elől. Remélem nem késő erről írni - beszélni, de most kell megfékezni ezt a betegséget. Még egyszer hangsúlyozom, nem a divat ellen vagyok, inkább az igazi értékek megmutatásáért kampányolok.

Miután kiveséztem a valós sminkes betegséget, hadd beszéljek a pszichés sminkről. Tesszük az agyunkat, vagy szimplán hülyék vagyunk? Kérdezem a következő tükrében mindezt: mikor a társunk jelenlétében vagyunk jópofizunk, amikor már nincs ott, akkor megtudnánk folytani egy kanál vízben. Hogy tudunk ennyire gátlástanul viselkedni egy olyan emberrel szemben, akit ráadásul még "kedvelünk" is? Ezt nevezem én pszihés sminknek. Ide illő az a szép magyar mondás: “Van bőr a képén.” Ha bőr nincs is, de hogy a sminkje van az már egyszer biztos.

Álarcunkat levettük, sminkünk eléggé irritáló. Tegyünk azért, hogy ahogy anno ki lett nyilatkoztatva nekünk: “Szeresd felebarátodat, mint magadat.” - írja Szent Márk evangélista a Szeretetről szóló evangéliumi részben. Nem attól leszünk szépek, amik pénzbe kerülnek. Attól leszünk szépek, amik szívből jönnek és őszinték. Dobjuk a sarokba a nekünk ártó dolgokat!