Minden a feje tetején áll. Sokan, akik eddig azt hitték nagy változás indult meg a közéletben, most rá kellett jöjjenek nem történt semmi olyan, ami azt mutatná, kezdjük kiásni magunkat a sötét, mély gödörből. A gödröt nagyon mélyre ásták több évtizede, illetve évszázada, nehéz dolgunk lesz ha ki akarunk jutni a friss levegőre. Ami okot adhat a reményre, hogy Mária országa vagyunk, és Ő sosem hagyná elpusztulni neki a neki felajánlott, csodálatos országot. Azonban nem tud segíteni akkor, ha nem teszünk érte semmit, ölbe tett kézzel várjuk a ránk váró Apokalipszist. Végeredményben nem is lesz az elvárt Világvége, csak sok okos ebből is meg akar meggazdagodni, mint oly sok minden másból. A rosszak számára eljövőben van a vég, annyi bizonyos. Ahogy a magyar népmesékben is láthattuk, a jó mindig felülkeredik a rosszon, s a gonosz elnyeri méltó büntetését. Jóságos Atyánk sosem hagyná, hogy elvesszen az, amiért oly sokat dolgozott. Amennyiben erőt tudunk az előbbiekből meríteni, akkor az élet terheit is könnyebb hordozni, a vállunkra aggasztott kereszteket is sokkal könnyebb lesz hordozni. Semmi sincs ok nélkül, és hiába érezzük elkeseredettnek a helyzetet, felemelt fejjel kell előre menni, mert máshogy egész egyszerűen nem működik az élet fogaskereke. Bizalommal és odaadással kell lenni Isten iránt, ne féljünk vele szóba állni. Ahogy írja Szent Lukács az evangéliumában: “...Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva...” (Lk 12:7). Sokat voltam és vagyok is magam alatt. Azonban a legfontosabb, hogy a szomorkás kedvem ellenére tudom, hogy az Úrnak valami tervem van velem. Minden egyes nap igyekszem hozzászólni, és ha nem is rögtön, de idővel megmutatja a számomra kijelölt útszakaszt, amit be kell járjak. Mindenkinek vannak olyan szakaszai életében, amit legszívesebben nem írt volna bele a neki szánt “könyvbe”. Számtalan azok száma, akik a Teremtőt hibáztatják a szenvedésekért. “Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?” (Lk 6:41)

Az élet nem arról szól, hogy elherdáljuk a nekünk adott talentumokat. Ha mást nem is, a szeretetünket igazán megoszthatnánk azokkal, akik azt szomjuhozzák. Az még pénzbe sem kerül, és értékesebb bármilyen földi dolognál, persze csak akkor, ha őszinte a forrása.Visszakanyarodva az életünk jelen pillanatban nem a legjobb úton halad, de már kezdünk rájönni elég sokan, hogy ez így nem mehet tovább. A politikai élet, a banki szektor kizsákmányolja az embereket és próbálja manipulálni őket. Nem könnyű a mostani feltételek között életben maradni, mégis talpon kell lenni. Mert hiszen kifogja utodainak elmondani, hogy ma Boldog Özséb ünnepe van, vasárnap pedig Árpádházi-Szent Margitra emlékezik nem csak az anyaszentegyház, de mi magyarok is. Két kiemelkedő egyéniségről van szó. Előbbi alapította az egyetlen magyar szerzetes rendet, a Pálos rendet; Árpádházi-Szent Margit nekünk keresztényeknek az önfegyelmezés és a keresztény szeretet példaképét jelképezi. Ilyen csodálatos nevű, valaha élt őseinkről érthetetelen módon alig szólnak a hírek, vagy inkább semmi. Minden média a pusztulást, a véget mutatja be, ahelyett, hogy pozitív energiával “kábítaná” a kedves publikumot. Nem kell ezek után csodálkoznunk, ha a világ romló idejét éli. Sokkal nehezebb a jót említeni időnként, mert annyi minden okoz vagy okozott nekünk fájdalmat. Ide nem egy bibliai idézetem lenne, hanem a német író Goethe tollából származó kijelentés: "Nem az az erős, aki soha nem bukik el, hanem aki mindig fel tud állni!” Milyen igaza van neki. Annyi, de annyi pofont kell elszenvednünk ebben a dimenzióban. Ha a földön maradunk, akkor nem jutunk előre. Viszont, ha talpra állunk, akkor bebizonyítjuk, hogy helyünk van ebben a létformában, érdemesek vagyunk Krisztus ígéreteire.

Apró dolgokkal is tudunk csodát tenni, nem kell isteni erővel bírni. Például sokakat az tesz boldoggá, ha segíthet másokon. Ez nagyszerű dolog, és követendő is. Ez elég sok mindenből összetevődhet. Egyesek attól lesznek boldogok, ha a földi élvezetekhez, tárgyakhoz ragaszkodnak. Nekik sokkal másabb a világról alkotott képük. Tőlük bármi történhet, “nekik úgyis mindegy”. Ezen világnézet nem szimpatikus nekem. A “Carpe diem” - Élj a mának!” sok veszélyt rejteget magában. Nem tudjuk megállapítani időnként mit akar tőlünk Isten. Ezzel mindenki egyetért. Úgy vélem 26 évesen, hogy úgyis tudok teljes életet élni, hogy nem iszom magam le a sárga földig, nem élek olyannal, amivel magamnak kárt, Istennek bosszúságot okozok. Azonban leszögezem én sem vagyok tökéletes, mindenkinek van apró vagy nagyobb hibája - ezt nincs tisztem eldönteni, mivel egy földi halandó vagyok. Utobbi időben próbálom megtalálni a kitaposott ösvényt, és rálelni a nekem kiosztott feladatokat. Ehhez is kell jókora türelem, kitartás, legfőképpen hit és elszántság. Az Úr nem azt kérte tőlem, hogy a magam gödrébe dőljek, hanem, hogy teljesítsem valamilyen formában az Ő akaratát. Boldog Özséb és Árpádházi-Szent Margit megértette mit akar tőlük Isten. Valahogy már én is kezdek rájönni, de a puzzle még nem állt teljesen össze, a darabkákat rendesen a helyére kell helyezni.

Jelenlegi helyzet kaikusnak látszik a világon, és Édes Hazánkban is. Egymást múlja felül sok ember a “ragyogó” kijelentéseivel. Könnyű nagyokat mondani, de hogy cselekedjenek is, az már a luxus kategóriába tartozik. Kérjük tehát közösen, összefogva Boldogasszony Anyánkat, hogy most méginkább vegyen a palástja alá minket, és őrizze meg a Kárpát-medence, és a világ magyarságát minden rossztól, gonosztól és rontástól! A végére egyik nemzeti imádságunk utolsó négy sorát írnám: “Bal sors akit régen tép/Hozz rá víg esztendőt,/Megbűnhődte már e nép/A múltat s jövendőt!” (Kölcsey: Himnusz)