Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}

Most hallgattam egy-két zenét az imént, amik a nagysikerű Rocky filmekben szerepeltek. Rájöttem valamire, amivel eddig is tisztában voltam, most még jobban átlátom a dolgok menetét, hogyanját. Jól lehet saját lábamra kellene állni végre majdhogynem 26 esztendősen, de félek tőle. Félek attól, ami rám vár. Félek, meg kell mondanom férfiasan. Nem attól félek, ami következik. Attól félek, ahogyan bekövetkezhet. Kellenek a kihívások az életben, szó sincs arról. Viszont annyi megméretetés adódott már életemben, hogy az másnak ennyi idős korában nem igazán szokott ideális esetben. Nem panaszkodós gondolatmenetet szeretnék írni, csak így sikerült az első pár sorocska.

Igenis meg fogom mutatni magamnak, hogy bármennyire is nehéz időket élek, túl leszek a nehéz pillanatokon és felülkerekedek a megméretetéseken. Egész egyszerűen muszáj, az akadályok azért vannak, hogy túl legyünk rajtuk és nem azért, hogy elbukjunk bennük.

A Rocky film is nem az ökölvívásról szólt számomra. Sokkal inkább arról, hogy a gyengeségeinket le kell küzdjük, mert különben sorra kapjuk a pofonokat. El kell kerülni azt, amit úgy érzünk, csak árt nekünk. Tény fel kell ismerni azokat, amik nem a helyes mederben tartják életünket.

Amit nem tartok helyesnek, az a káros szenvedélyek sokasága, amik tönkreteszik nem csak a szervezetet, de azt is, amit léleknek szokás nevezni. Továbbá az sem a legjobb dolog, ha valaki csak úgy habzsolja az életet, mindent ki akar próbálni, úgy érzi semmi sem árthat, az ő élete a legfontosabb. Nos ez badarság. Lehet falni az életet, de jobb inkább kiskanállal szedni belőle a habot, mert ha nagy kanállak tesszük, akkor hol marad az élvezet a végére? Akkor már nem lesz olyan édes, s csak panaszkodás és sírdogálás marad. Jusson mindenre idő. Mindennek meg van a maga ideje. Ezzel azt mondom, hogy ki lehet próbálni a cigarettát, az alkoholt, de nem 18 év alatt. Akkor még építi magát a szervezet, és ebbe az építkezésbe avatkozunk bele károsan, ha hamarabb kapunk rá a „nagykanál használatára”. Viszont arra nagyon érdemes odafigyelni, hogy túlzásba ne vigyük az „édességet”. Jól lehet pillanatnyilag boldoggá tesz minket, de ha van valakinek egy kis esze, akkor arra gondol, hogy nem a mulandó boldogságot keresi ebben az „édes” világban.

Sok minden van, amitől megváltozhat személyiségünk. Nem kell rossz társaságba verődni ahhoz, hogy az „édességeket” kipróbáljuk. Amit elkövetnek a fiatalok (nálam jóval fiatalabbak), hogy még édesebb dolgokra vágynak. Ezek az édes dolgok a szexben rejlő finomságok, amiket, azt gondoljuk, hipp-hopp megkaphatunk érzelem nélkül. Aki érzelem nélkül teszi azt, arra nincs jó kifejezésem, de mivel nincs jogom megítélni, nem mondanék semmit. Viszont, akinek az a fontos, hogy a legfinomabb édességet érzelemmel cselekedje, az már tud valamit. Tudja, hogyan lehet megtalálni azt, amitől megérintheti őt a harmónia szelleme. Nagy erény, ha valaki azért érintkezik a másikkal nemileg, mert fontos a számára, és mindenét átadja neki (a lelkét – testét – szívét). Sokan megkövezhetnek érte, de én fontosnak tartom a házasság előtti testi megismerést. El is mondom az okomat rögvest. Vegyük azt a nem hétköznapi példát, hogy valaki csak az „Igen” kimondása után teszi meg. Jó rendben van. Nemzenek is gyermeke(ke)t, amitől boldog családi élet alakul majd ki. Viszont, amikor úgy gondolja némelyik fél a nemző partnerek közül, hogy ez nem elég neki, ki akarja próbálni másik emberrel is az érzékiséget, akkor mi van? Aláírom, kell hozzá egy törés az életben, hogy idáig fajuljon valami. Akkor miért mondta ki annak idején azt, hogy „Igen, akarom!” mondatot? A házasság előtt, ha nem tudjuk meg milyen a másikkal érintkezni, akkor kicsit kevesebbek lehetünk, de persze nem minden áron. Mindenki úgy dönt, ahogy szeretné élvezni az „édességeket”. Egy biztos, saját magunk harcát mindig meg kell harcolnunk, a boldogság kulcsát meg kell találni, hogy kinyithassuk a gondosan lezárt lakatot. Sok sikert a talpon maradáshoz!