Eszméletlen, hogy mennyire fel van pörögve minden és mindenki. Korábbi időkben valószínűleg nem így zajlott az élet. Az ember nyugodt volt, nem sietett sehová, és az elért életkoruk is magasabb volt. Ezzel szemben ma ideges mindenki, mert egész egyszerűen nem hagyják az embert élni, kipréselik belőle az utolsó szuszt is. Ha meg már nem hagyják élni nyugodtan az embert, akkor ebből az is következik, hogy stresszes lesz. A stressz meg ugye sok betegség alapfeltétele. Magamon tudom, hogy a stressz rámehet gyomorra, szívre, akármire is. Nem könnyű úgy leélni életünket, hogy ne legyen valamiféle betegség, legyen ennek pszichés vagy egyéb előzménye. Ezt a nagy hajtást nem bírja ki sokáig az ember, előbb-utóbb besokall, és az nem vezet jóra. Ezért is vélem úgy, hogy az időmúlását le kellene lassítani. Korábbi évtizedek, de inkább évszázadok folyamán nem volt ennyi fejetlenség, betegség és fertőzés (értsd minden értelemben) a világban. Most pedig ott tartunk, hogy aki nem is beteg fizikailag, az valamilyen fertőzést így vagy úgy, de beszed. Ilyen fertőzés lenne a modern technikai vívmányok iránti „hódolat”, vagy a családi élet nem szeretetben való megélése. Olyan nagyszerű lenne, ha nem lenni ennyi válás, inkább szülessen minél több gyermek és ne kényszerből akarjunk gyermeket vállalni. A válásoknak is meglehet az oka, ezt aláírom. Viszont, ha el is válik a korábban eggyé vált házaspár, akkor legalább ne a gyermeke(i) fejlődésére, kárára történjen. Sok család úgy bomlik fel, hogy megviseli az utódokat. Aztán csodálkozunk, hogy nem csak mi, de a sarj is megviselt lesz, és elég negatív világképe lesz. Az idő siet, az órát megállítani nem tudjuk, sőt még lelassítani sem, viszont szeretettel nyugodtabb, szebb életet tudunk élni. Adjunk szeretet felebarátaink számára, aztán ha visszaélnek bizalmunkkal, az nekik legyen fájdalom a későbbiekben, ne pedig nekünk.

Valamivel száz esztendővel a lovaskocsik idejének elmúlása után fel vagyunk pörögve. Lassító berendezést kellene minden egyes embernek az életébe beiktatni. Ezt csak magunknak tudjuk „beszerelni”, igaz szükség van egy olyan rendes főnökre, aki nem ostoroz minket a munka végett. Vannak olyan munkahelyek, akik az előbbiekben leírt szuszt is kipasszírozzák belőlünk. Nem számít nekik, hogy mi is emberek vagyunk és attól nem lesz nagyobb ember valaki, ha vezérigazgatói állást tölt be vagy épp egy osztályvezető főorvosi szék birtokosa. Mi is emberből vagyunk, őket is Isten teremtette, hiába érzi úgy némelyik, hogy ő maga az isten. A magas lóról nem képesek leszállni és csak ugráltatni tud némelyikőjük csak minket, egyszerű embereket. Hála Istennek vannak rendes felettesek is, csak nagyon nehéz kifogni őket. Jelenleg én hálát adhatok a Teremtőmnek, hogy rendes főnökeim vannak, akik emberként bánnak velem és nem, mint egy kutyával. Aki meg olyan elviselhetetlen főnök, az tartson vadállatot magának, ne minket ugráltasson.

Visszatérve a pörgéshez. Lehet időnként magasabb hőfokon égni, de előbb-utóbb az elem lemerül és az sem nem nekünk, sem a környezetünknek nem jó. Nehéz igazán jól beosztani időnket, hogy minden beleférjen, ami szép és hasznos is, de leginkább számunkra örömteli dolog. A diák is megcsömörlik, ha azt sulykolják belé, hogy „Tanulj Fiam (lányom), mert buta maradsz és nem viszed semmire az életben”. Ennél nagyobb lelki terrort nehéz alkalmazni. Nem mondom, hogy ne tanuljon a gyermek, de azért a túlságos „okosodás” is káros lehet. Legyen ideje a diáknak másra is, például focizásra, kerékpározásra, vagy a barátaival lenni. Ha már itt tartunk nagyon vigyázni kell, hogy kik a barátai. Az nem szerencsés, ha erkölcstelenek, és csak a „Haverok Buli Hanta” a mentalitásuk alapja. Lehet jól érezni magunkat alkohol, kábítószer nélkül is. Tud az ember boldog lenni mástól is, nem kell hozzá „segédeszköz”. Először is hinni kell a boldogságban, a saját boldogságunkban. Aztán jöhet egy kellemes családi beszélgetés vagy együttlét, amiben meg kell találni a boldogságot. Aki sajnos valami végett elkerült a családjából ilyen, vagy olyan ok végett, az valószínűleg másképpen látja ezt a dolgot. Ha lehet javasolni, akkor neki a hitgyakorlását tudnám mondani. Legyen hite ne csak az árvának, de a családosnak is. Dolgozzon benne a hit, engedje működni magában Istent jóságos szeretetét. Nem fogadom el kifogásnak, hogy nem hisz Istenben. Istenben mindenki hisz, csak nem így nevezi. Mindenki hisz valamiben, csak nem mindenki mondja ki, hogy miben vagy kiben. Ha már a hit meg van bennünk, akkor tulajdonképpen a szeretet és a remény is meg van bennünk. Sokan el sem tudják képzelni milyen nagyszerű ez a három dolog. Nem csak ez a három dolog fontos (Hit, Remény, Szeretet), hanem az Összetartozás, Testvériség, Család és Erkölcs. Sorolhatnám még, mert még van ilyenből egynéhány, most ezek jutottak eszembe. Tartozzunk össze, szülessünk szlováknak, románnak, vagy magyarnak. Az ember mégiscsak ember, nem választhatja meg milyen nemzetiségűnek szülessen. A lényeg ne legyenek gyűlölködőek, és tiszteljék egy nemzet múltját és ne lopják el a másiktól az ő történelmüket. Itt momentán a szomszédos Tótföldre gondoltam, akik erőszeretettel lopnak földünktől kezdve mindent. Ebből kifolyólag nem is tudok rájuk testvéri, de még felebaráti szeretettel sem gondolni. Hogy jönnek ők ahhoz, hogy átnevezzék szlávosra a királyainkat, hogy címerjelképünket magukévá tegyék és még sorolhatnám hosszasan ezt is. Család lehet sokféle. Egy nemzet is lehet család. Egy ország is lehet család. Ha szétszakítják a családot, akkor olyan tragédiák lehetnek, mint Trianon. Azt a gyalázatos napot is magunknak köszönhetjük, hiszen nem álltunk ki magunkért, meghajoltunk a nyugat nagy urai, meg a kelet zsarolói előtt. Érdekes módon a Civitas Fortissima (Balassagyarmat) lakói nem álltak be ebbe a sorba, sőt kiverték a várost elfoglaló idegen katonákat. Még egy ilyen település nem volt, még a Civitas Fidellisima (Sopron) sem. Ők csak arról szavaztak, hogy nem Labancföldhöz szeretnének tartozni. Nem vérrel-verítékkel tartották meg földjüket, mint a balassagyarmatiak. Nagyon köszönöm Istennek, hogy az Úr 2011. esztendejében itt lakhatom, ebben a dicsőséges városban. 1919. január végén egy emberként, egy családként harcoltunk a szabadságunkért. Most meg mi történik a világban? Erkölcstelenül kihasználnak minket egyszerű embereket, és zsarolnak. Ha kimutatjuk, hogy magyarok merünk lenni, akkor rasszisták vagyunk, antiszemiták, és még neonácik is. Ez az erkölcstelen demokrácia, ahol nem a nép, hanem a pénz van hatalmon. Monetáris diktatúra így is fogalmazhatnék, ahol „a pénz beszél, a kutya ugat”. Totális agymosás folyik nem csak csonka országunkban, de az egész világon is. „…akinek van, annak adatik, akiknek nincs, attól az is elvétetik amije van…” (Lukács 8,16-18) Ez se nem erkölcsös, se nem családi, se nem összetartó és se nem testvéri megoldás. „…nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek”. (Márk 2,17) Nem mindegy milyen betegről beszélünk. Mert népem is nagyon beteg, felkellene ébreszteni ebből a hosszan tartó mély álomból. Nagyon erős vakcinát kaphattunk sok évszázada, ami ellen nem tudták vagy akarták beadni az ellenszert. Ez azért jó nekik, mert egymásnak tudják ugrasztani a Kárpát-hazában élőket, amiből ők csak győztesen jöhetnek ki. Ha csak… ha csak talpra szökkenünk és megmutatjuk, hogy a XXI. században is, hogy nem lehet minket megfélemlíteni, megalázni és megcsonkítani. Hiszek benne, hogy leszünk elegen ehhez a radikális változáshoz, ami az embereket szolgálja és nem az emberek szolgálnak. Nem mindegy. Szolgáljanak ők, akik tönkreteszik életünket, gyermekeink jövőjét. Megnézném ahogy egy befolyással bíró politikus hogy élne meg a minimálbérből, sőt továbbmegyek munkanélküli segélyből. Szerintem sehogy, bár akkor is találna valami kiskaput, mert ugye befolyásos „ember”. Ezek nem panaszkodások, ezek a kőkemény valóság tényei. Nem az a Való Világ, amit a balliberális televízióban adnak. Közel sem. Az egy megcsinált világ, amiért még fizetnek is elég busásan. A Való Világ idekint van, ahol az embereknek kell választani. Eszel vagy csekket fizetsz? Eltartod a családodat ahogy bírod, vagy kiköltöztetnek a fészkedből. Ez igazságtalanság, miközben persze ők persze jót röhögnek a markukba, akik a törvényeket megalkotják és megszavazzák.

Az idő csak megy és megy, az óránk, bioóránk ketyeg. Nem tudhatjuk mit hoz a következő perc, és óra, legyünk lehetőségekhez mérten boldogok és szeressük felebarátainkat, leginkább családtagjainkat. Tegyük rokonaink, barátaink, kollégáink, ismerőseinket boldoggá azzal, hogy őszinték vagyunk hozzájuk és lepjük meg őket szívből jövő mosolyunkkal. Ezzel nem tudnak mit kezdeni úgysem. Ha érzik, hogy minden rezdülésünk őszinte és nem hazug, akkor magunkat is boldognak érezzük, hiszen másik embert tettünk jókedvűvé.

A boldogság kulcsa lehet, hogy még gyártás alatt van. Finoman megmunkált kulcsra van szükségünk, ami minden „lakatot és zárt” kinyit. Legyünk emberek és maradjunk a földön két lábbal. Ha képesek vagyunk emberek maradni, akkor a kulcsot nem kell tovább fabrikálni, jó lesz az minden „zárba”. Végszóként Seress Rezső nagy slágerét idézném: „Szeressük egymást gyerekek, A szív a legszebb kincs. Ennél szebb szó, hogy szeretet. A nagyvilágon nincs. Az élet úgyis tovaszáll, A sír magába zár. Szeressük egymást gyerekek, Hisz minden percért kár! „