Holokauszt?!

Hol és mikor kezdődött el ez a folyamat? Nem, nem a cigánybűnőzésre gondolok most. Sokkal inkább arra, hogyan jött az, hogy egyáltalán elinduljunk lefelé a lejtőn, úgyhogy közben próbálunk fékezni, de előbb-utóbb a fékbetét elkopik és akkor már csak a szakadék jön. Tényleg ezt akarjuk, hogy a szakadékba kerüljünk? Képesek lennénk belezuhanni – belerohanni a saját vesztünkbe? Az idő és a tetteink nem ezt igazolják. Véres évszázadok, gyalázatos évtizedek a hátunk mögött – azokat mégis sikerült túlélnünk. A szakadék felé tartó szekeret csak mi állíthatjuk meg, ha nem megy „gépi” (kormányzati segítséggel), akkor még mindig ott van a „kézi erő” - mely benne is van, a nép kezétől függ. Ha összetart a nép, akkor lesz erőnk megállítani a végzetünket, ha viszont széthúz, akkor az egyedül maradt kéz eltörik, s benne minden ín elszakad, és a sebeinkből vér fakad. Ezzel a kisebb rímmel próbálok rájönni arra, hogy mi magyarok valahol mintha elvesztettük volna a fonalat. Az összefogás mindig is nagy erényünk volt. Telt- múlt az idő, s azt hittük, hogy a szekeret megtudtuk állítani. Hosszú időbe telt, de mintha a szekér tovább nem haladt volna lefele, megmaradt, sőt valamivel feljebb került. Ekkor azt hittük feljebb kerülhet. Sajnos tévednünk kellett, és a szekerünket oly földöntúli erővel lökték meg, hogy ezt még a legerősebb kezek sem tudták visszatartani. Amikor a szekér a mélybe zuhant, a szekérrel együtt zuhantak az őt visszatartani igyekvő erős kezek. Az erős kezeket lelki és fizikális trauma érte. Egy júniusi nap volt. 1920. június 4.  Kimondták, megvonják a támogatást tőlünk. Az egyetemes világ történelem legsötétebb napja ez, melyben megcsonkolták a testet, mely oly sok mindent adott az emberiségnek. A teremtő kezeket levágták, a boldogságot adó szívet kitépték, és még sorolhatnám őket. A nemzet meggyilkolását követően közeledett a sok emberi életet követelő tragédia.

Akkor, a II. világháború folyamán sok ember vesztette életét. Több százezer, több millió. A nácik és a kommunisták számtalanul sok nőt, gyermeket gyilkoltak le, nem beszélve a deportált zsidó és cigány férfi emberekről. Ezek fájdalmas tények, történelmünk sötét színfoltjai. Azonban azt is tudni kell, hogy amit manapság „megünnepelnek”, hogy ennyi és ennyi romát és izraelitát gyilkoltak le, ez eddig, durva túlzással élve: „mind szép és jó”. Napjainkban egyre jobban terjed a kor, amit úgy nevezünk: magyarság elleni gyilkosság. Beszámol a média mindenféle holokausztról, de mintha elsepernék azt, hogy ártatlan magyar véreket is ontanak. Magyar vér folyik a magyar földön és ezt nem is csak a Csonkaországra vonatkozik. Civil emberek vesztik életüket, vagy épp szolgálatban lévő rendőrök, akik igyekeznék megfékezni ezt a fajta holokausztot, ami felütötte fejét idehaza.

Mit is mondott Orbán Viktor, miután újra érezhette a bársony széke melegét? Szó szerint: „Két héten belül javul a közbiztonság. ... Minden faluban lesz rendőr, illetve körzeti megbízott, más településeken több rendőr szolgál majd...” (Forrás: www.index.hu)

Augusztus 9-énél tartunk és már igencsak rég tette miniszterelnökünk ezt a vakmerő kijelentést.  Majdnem 4 egész hónapja, de mintha nem változott semmi. Vagy csak az én szemeimet szúrja, hogy nemhogy két hét alatt, de még hónapok alatt sincs  semmi változás?!  A cigányok elleni gyilkosságokat harsogja mindegyik média. Lassan már valóságshow készül ebből a históriából. A szereplők a cigány áldozatok hozzátartozói, az „elszenvedői”, akik hajlandók ezt az egészet megnézni. Ez még Győzike remek show-jánál is nagyobb kasszasikert ígér a „vörös 2-esnek”, vagy az RTL-nek. Szánná őket mindenki, akik bámulják a képernyőt, és közben elfelejti, a mi vérünk, a mi honfivérünk is kifolyik hol itt, hol ott, de a történet a legkevesebb média felhajtást sem kapja. Ha megvernek, megölnek egy magyart, akkor érdekes mód sehol nincs a Fókusz, vagy az Aktív... Miért?? Roppant egyszerű a válasz. Arról nem fog beszámolni egyik liberális, vagy neoliberális csatorna sem, hogy mi is folyik itt, a több ezeréves csodálatos, szép hazánkban.

Nem! Nem! Soha! Nem adjuk oda országunkat, nem adjuk szívünket, nem adjuk lelkünket! Aki képes odaadni magát az ellenségnek, az nem csak a magyarságát, de családját is odaadja és akkor már ezek után nincs értelme az életének. Árulók mindig is voltak, akiknek fájt, hogy Magyarországnak nevezik ezt a Kárpátok által körül ölelt területet. Legyen ez a fejfájós ember zsidó, cigány, szlovák, vagy román. Ez a mi földünk. Nem adjuk oda senkinek, még ha ezért ki is ontják a vérünket. Nyújtsuk ki kezeinket, kulcsoljuk össze, legyünk egységesek. Ha gyengének mutatkozunk, akkor a cigányoknak okot adunk arra, hogy meglehet minket félemlíteni. Meglehet minket verni, meg lehet minket gyilkolni, sőt még ki is lehet minket fosztani. Akarjuk vagy sem, benne vagyunk egy olyan világban, amit ugyan nem mi rontottunk el elsősorban, mégis rajtunk csattan az ostor. Állatok lennénk, hogy velünk így bánnak? Nem hinném. Állatok mindenhol élnek, de ez nem azt jelenti, hogy állatként is kell velünk bánni. Az ember azért ember, hogy meglehessen minket különböztetni más életformáktól. Van esze, szíve, lelke és teste, ami előre viszi. Akinek valamelyik hiányzik, ott probléma adódhat. Legyen az emberben lélek, mindig helyén legyen az esze, és a szívét őrizze meg családjának, hazájának, nem utolsósorban Istennek. Adja az ezeket a Jó Isten!

Somodi Nándor - Balassagyarmat