A törökparadicsom őse Délkelet-Ázsiából és Afrika trópusi vidékeiről származik. E vadon élő faj hajtásain igen nagy tövisek voltak. Ebből nemesedett Dél-Ázsiában a ma ismeretes tövistelen törökparadicsom. A Földközi-tenger térségében, főként a Balkánon már a XVII. század óta termesztették.

Alakja fajtától függően más és más. Többnyire azonban oválisak, enyhén hajlott vastag "bunkók". A kisebbek körte vagy alma formájúak, máskor pedig uborkára emlékeztetnek. Kocsányrészénél kis levélke is található. A héj teljesen sima, sárgás, lila, kékeslila, sőt a legtöbb fajta fekete. Vágásfelülete fehér vagy sárgásfehér.

A törökparadicsomnak nincs agresszív íze. Sütése során érezhető sajátos illata.

Egynyári növény, melegigényes, és jól előkészített talajra tart igényt, mint pl. a paradicsom.

Ültetni fagyok után, tavasszal ajánlatos, ültethető magról is, de eredményesebb palántáról.

A bokra 60-80 cm-re is megnő, elágazó, száraznak látszó ágain vannak a hosszúkás levelei.

A termés, számos termőlevélből, több szintben egymás felett fejlődik ki. A termés kb. 45-50 napos korában a legjobb. Ha a megfelelő nagyságát elérte, és a külső héjának csillogó fénye van, akkor friss, érett. Ilyenkor a termés ujjnyomásra enged. Apró magvacskái fehérek, puhák, tejszerűek. Vigyázzunk, mert a nem teljesen érett termés mérgező vegyületet, solanint tartalmaz. Ilyenkor tartsuk néhány napig szobahőmérsékleten. Azt a törökparadicsomot, amely elvesztette csillogó fényét vagy későn szedték le, vagy hosszan tárolták. Ilyenkor magjai erőteljesebben fejlettek, barnásak, húsa szívós, íze kesernyés, élvezeti értéke kisebb.

Azokban az országokban, ahol e termény honos, sokszor hús helyett fogyasztják. Igen népszerű rántva, sütve. De elkészíthető roston, töltve, mártással töltelékként. A balkáni népek az elkészítés során erőteljesen ízesítik és fűszerezik.

Súlya fajtától függően különböző, jelentős vitamin- (C, B1, B2) és ásványianyag- (mész, vas) tartalma mellett csekély szénhidrát található benne.

A törökparadicsom akár egy hétig is eltartható. Ha nem túl érett, akkor könnyen szállítható.

Elsődlegesen a legnagyobb termőhelyeiről Hátsó-Indiából, Közép-Amerikából, a Kanári szigetekről, Egyiptomból és Afrikából jön. Európában szinte minden melegebb éghajlatú országban megtalálható.