„Gyermekkoromban boldog lettem volna, de nem értettem hozzá.
Felnőttkoromban boldog lehettem volna, de nem értem rá.
Öregkoromban boldog lehetnék, de a közelgő halál okozná.”

/ Weöres Sándor /

Sokat gondolkodtam azon, vajon mi is az életünk értelme? Honnan jöttünk e világra, mi a dolgunk itt e földi létben és vajon hová kerülünk, ha elmegyünk innen? Az első és az utolsó kérdésre megtaláltam a választ, de most inkább a középsővel foglalkoznék egy keveset. Ez természetesen az én személyes véleményem, tapasztalásom, nem biztos, hogy így van, de számomra érthető, jól hangzó, elfogadható.

A fent idézett versből is kapunk egy választ kérdésünkre. A költő szerint az életünk értelme a BOLDOGSÁG. Boldognak lenni egész életünkben. Úton - útfélen ez köszön vissza ránk, ezt olvassuk, ezt szajkózza minden jólelkű ember, a valóság pedig az, hogy az egész életünkben csak pár boldog pillanat jut nekünk. Miért?

Itt az ősz, jön a mindenszentek ünnepe. Ha kimennek a temetőbe, olvassák el figyelmesen régi fejfák szövegét. Az van rájuk írva: Itt nyugszik Istenben boldogult…..

A mostaniakra már nem írják rá. Miért? Régen, amikor valaki meghalt, azt mondták – megboldogult. Megboldogulni annyit jelent,  boldogan elmenni. Tehát a régiek boldogan jöttek a világra, és boldogan mentek el. Manapság ezt már csak az érkezésre, tehát a kisbaba megszületésére igaz. Az még boldogság, de a halál  már nem. Miért? És mi van a kettő között? Vajon az egész életünk boldog? Szerintem annak kéne lenni. És ha az lenne, máris meglenne az életünk értelme, sőt csak így van értelme: Boldogan megszületni, élni és elmenni.

Igen, hallom a kedves olvasót, már megint egy okoskodó.

Ennek ellenére felteszem a kérdést: Ki ne akarna egész életében boldog lenni? Ki ne akarna értelmes életet élni?  Mindenki volt már néhány pillanatra boldog. Jó volt? Akkor miért vagyunk boldogtalanok? Ki vagy mi okozza a boldogtalanságunkat?

Tudjuk az élet értelmét, mégsem teszünk érte semmit. Igen, tenni kellene érte, mint ahogy mindenért a földön. És aki tesz, csak az lesz t e h e t ő s. Ilyen egyszerű. Tessék kipróbálni.  A mai kor embere hatalmas energiákat fordít különböző jó vagy rossz dolgok elérésére, közben meg van győződve arról, hogy a boldogság, magától jön.

És még egy jó tanács, ha boldog az életünk, akkor lesz áldásos is egyben, de tanuljuk meg egyszer és mindenkorra: Nincs áld-ás  áld-ozat nélkül!

Erdőhátkarcsa, 2008, Magvető hava                       Izsák József