Szabolcska Mihály - Tiszteld a gyermeket
Tiszteld a gyermeket, ki tudja előre
Melyikből mi válik, mi lesz a jövőben?
Hány egyforma gyermek játszott hajdanában
Názáreth mezőin, Názéreth porában?
-Tiszteld a gyermeket!
Tiszteld a gyermeket, ki tudja miféle
Csodálatos hajnal szunnyad a szívébe?
Lelke mozzanását ma még alig látod,
S egykor fénnyel szórja tán be a világot.
-Tiszteld a gyermeket!
Tiszteld a gyermeket, zárt levél a lelke,
Csak az Isten tudja mi van írva benne.
A dicsők, a hősök s mind a legnagyobbak
Egykoron együgyű kis gyermekek voltak.
-Tiszteld a gyermeket!
Tiszteld a gyermeket, ha koldus nyomorba
Sorsa úgy dobná is ki a szemétdombra.
Ott teremnek sokszor az új-eget látók,
Az apostolok, a próféták, a megváltók.
-Tiszteld a gyermeket!
Tiszteld a gyermeket, s érző szíveddel
Csókold meg, öleld át meleg szeretettel.
Hátha ez a csókod lesz az ihletése,
S egykor milliókat melegít fel véle?
-Tiszteld a gyermeket!
Remélem, hogy sok szülő, felnőtt olvassa el ezeket a csodálatos sorokat, melyekhez foghatókkal én még nem találkoztam. Ezen gondolatok időszerűségét nemcsak az adja, hogy most van az iskolakezdés ideje, hanem az is, hogy minden gyermek egy megtestesült CSODA, kinek igenis “csodálatos hajnal szunnyad a szívébe”. És azért fontos ezt oly sokszor hangoztatni, mert azt veszem észre, hogy úgy bánunk gyermekeinkkel, mintha ezt nem is tudnánk, mintha mi soha nem is lettünk volna kisgyermekek. Tudom, most sokan mondják –nekem erre nincs időm, arra van az iskola. Igen, az iskola sok mindenért van, de a szülőt nem helyettesíti. Ugyanis mikorra a gyermekünk iskolaköteles lesz, lezárul nála az első hétéves időszak. Ez az időszak a legfontosabb az életében. Az eddigi ismeretei, tapasztalásai sorsdöntően fogják az életét befolyásolni. Nem mindegy, hogy ez idő alatt milyen behatások érik gyermekeinket. Milyen mesét hallgatnak, vagy néznek meg. A kicsik nagyon sebezhetőek, elég egyetlen rossz élmény, ami beláthatatlan lelki és sokszor testi következményt von maga után akár élete végéig. Kérdezem én, naponta hány rossz élmény éri gyermekeinket? Ki védi meg őket? Miért van az, hogy nálunk gond nélkül néznek a kicsik más európai országokban már régen betiltott rajzfilmeket? De van ennél nagyobb baj is. Hozzám sok beteg kisgyermeket hoznak a szüleik. Amikor elbeszélgetünk, kiderül, hogy a szülők legtöbbje még azt sem tudja, mit és mikor kellene ennie a gyerekének. Az élet többi fontos dolgairól nem is beszélve. Az ilyen szülő vajon érett a gyermeknevelésre? Azután, mikor megvan a baj és sérül a gyermek mindenki bűnös, keressük a hibát mindenben és mindenkiben, pedig csak egy bűnös van, a felkészületlen szülő. A gyermek mindig a szülő tükre. Akinek van a családjában súlyos beteg gyermek, tudja, miről beszélek. A bajban azután mindenki mindent megtenne, de sajnos legtöbbször már késő bánat. Jön az önmarcangolás, és a család szépen lassan összeomlik. Szülők, nagyszülők, rokonok, ismerősök, vajon hány embert érint egy ilyen szörnyű eset. Nem is beszélve arról, hogy a most érvényes nyugdíjrendszer szerint ezeknek a beteg gyermekeknek kellene majd egyszer biztosítaniuk a mi nyugdíjunkat is.
Van-e vajon megoldás, vagy minden elveszett? Igen van, mégpedig az idézett vers soraiban: „Tiszteld a GYERMEKET”, és ha lehet, egy kicsit önmagadat is, lehetőleg addig, amíg nem késő! És most kérem, olvassuk el nagyon figyelmesen a fenti verset még egyszer, azután még egyszer, és még egyszer…. Köszönöm.
Erdőhátkarcsa, 2009, Földanya hava Izsák József
