„Szemeid csillagok, őszinte ígéret.Ölelésed fény-virág, új emberi élet.Karjaidban meghalok, születek minden éjjel.Nem tudhatod, nem tudod: örökké veled élek.”       /Koltay Gergely/

Március van, régen úgy mondták: a kikelet hava, az új élet kezdete. „Karjaidban meghalok, születek minden éjjel.” Vajon kinek a karjaiban halunk meg, és kinek az ölében születünk meg? Ő bizony a NŐ az ANYA és ez az örök körforgás maga a TEREMTÉS. Bármennyire is próbálták elrejteni előlünk ezt a nagy titkot, bármennyire is próbálták misztifikálni, földöntúlinak feltüntetni, a teremtés igenis a részünk, ami folyamatosan zajlik az idők kezdete óta itt a földön is.

Mi emberek is a teremtő és így a teremtés részei vagyunk. Erre utal a szentháromság fogalma is. A Teremtő, mint APA és ANYA, a Teremtés, mint GYERMEK, tehát TEST+ LÉLEK+ SZELLEM. Ezt így elég sokan el is fogadjuk. Csak egy dolgot felejtünk el, mi férfiak. Mégpedig azt, hogy ki és milyen arányban veszi ki a részét ebből a bizonyos teremtésből.  Tehát, ha a teremtés a születés, ami ugye áll először: a tervezésből, majd a kivitelezésből, azután a legmagasztosabb áldott kilenc hónapból és végül magából a megszületés csodájából, akkor számoljunk csak egy kicsit. Az eredmény nagyon lehangoló, bármennyire is próbáltam részrehajló lenni férfitársaim javára. Ha az arányosságot vesszük alapul, akkor a nők 99, mi férfiak, pedig 1 százalékkal járulunk hozzá e földi csodához / körülbelül ennyit is érünk /. Bárki utánaszámolhat, az eredmény pontos.   Mit is jelent ez az eredmény? Ez az eredmény azt jelenti, hogy ennek az aránynak az élet többi területén is meg kellene nyilvánulnia.

A valóságot ismerjük, csak azt nem tudom, hogy juthattunk idáig?  A legtöbb férfitársam persze hevesen tiltakozik, hogy ez nem igaz, mégis csak mi vagyunk az ATYA. Igaz is, még az imában is az áll, hogy: Mi atyánk, aki a mennyekben vagy……, de ezzel el is lőttük az összes puskaporunkat, mert innen kezdve csak ANYA létezik, mint például : Anyanyelv, Anyaföld, Anyaszeretet, Anyahajó és még az ANYÁT tagadó egyházat is furcsán Anyaszentegyháznak hívják. Nem érdekes ez, férfitársaim? Hogyan viszonyulunk mi férfiak 2009-ben a nőkhöz, lányokhoz, asszonyokhoz? Arányosan? Szerintem itt az idő kicsit átgondolni a dolgot és leszállni a magas lóról, amíg nem késő, és megadni mindenkinek azt, ami neki arányosan jár.

Tegyük a szívünkre a kezünket, és nézzünk körül a világban: Tetszik a látvány? Pedig azt, amilyen állapotban most a világunk van 99 százalékban mi, férfiak okoztuk. Legalább valamiben kiegyenlítettünk.

Éppen ezért én nagy tisztelettel és alázattal kívánok az egész évben minden nőnek, kicsinek és nagynak, fiatalnak és idősnek sok boldogságot.

Erdőhátkarcsa, 2009, Kikelet hava

Izsák József