>
Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni.
Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire
partnereink, az nem számít.

A Román államelnök világosan kimondja, hogy kölcsönökből élünk.
Mindenki látja, hogy a nálunk fejlettebb országok hitele is elapadhat,
pl. Görögország, Írország, Portugália... De azt is láttátok, hogy mi
történik Angliában, hol a jóléti társadalomban felnőtt fiatalok, az
angol modern oktatási rendszeren keresztül ment nagyra nőtt emberek,
semmit nem kímélve gyújtogatnak, szétvernek mindent. Tudjuk, hogy lassan
globalizálódó világunkban, félő, hogy mint minden előbb - utóbb hozzánk
is begyűrűzik. Elgondolkodtató írás!!!

Fel kell készülni arra az időre, mikor az állam nem adni, hanem elvenni
fog. Mióta a világ a világ, az állam mindig az alattvalóiból élt, és nem
külföldről felvett kölcsönöket osztott szét az állampolgárok között.
Szerintem, lassan de biztosan itt nálunk is visszaáll az évezredes
szokás. Az állam nem fog adni, osztogatni, hanem csak kérni fog és az
adókból kifizeti az adósságot, és ami marad, annak egy részét fogja
visszaosztani azoknak, akiknek jónak látja. Ez ilyen egyszerű! Lehet,
hogy ezt a kanyart lassan, fokozatosan veszi be a mi államunk, de lehet,
hogy nagyon gyorsan átalakul minden, és egyszerre csak nagyon csípős
hideg ősz lesz. Persze a nap majd akkor is minden reggel fel fog kelni,
az élet megy tovább, csak fagyos hideg lesz, és mindenkinek nagyon
ügyesen fel kell öltöznie. Erre kell tudatosan felkészülni!

Mi, akik a gyerekeket, a fiatalokat fel akarjuk készíteni a holnapra, -
ezt jelentené a nevelés, - ismernünk kell a holnapot, és arra kell
felkészítenünk őket, hogy akkor is jókedvű, Istenben, önmagukban bízó, a
jéghátán is megélő, az életet vállaló emberek legyenek. Tudjátok, nem
véletlenül szerveztük meg a "pusztai vándorlás hete" elnevezésű tábort
Szovátán! És az "Ábel a rengetegben" nevű tábort is nagyon tudatosan
terveztük meg Kászonban. Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a
jég hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó
hatóságok mennyire partnereink, az nem számít. Ezt a feladatot mi, a
Szent József-i értelemben vett szülők, becsülettel fel kell vállalnunk
és jó végre kell vinnünk.

E célból fogalmaztam meg néhány javaslatot:

1. Minden napközi otthont, minden családot kértem, hogy a konyhakert
művelését vegye komolyan. Istennek legyen hála, házainkat látogatva
nagyon sok szép kertet láthatok. A kertben termett hagymát fel kell
fonni, a paszulyt szépen leszedni, felszárítani, tárolni, a zöldségekből
télire zakuszkát készíteni, paradicsomot befőzni, káposztát sarvalni,
hordóba eltenni. Ez és sok más hasonló dolog, mind - mind elsőrendű
oktatási célunk. Az állam nem kéri ezt tőlünk számon, de az élet majd
számon fogja kérni, és az lenne jó, ha azon a vizsgán is átmennének a
gyerekeink. Sok szép kezdeményezés van a házainkban, de ennek ellenére
azt mondom, hogy ebben az irányban sokkal bátrabban kellene mennünk.
Őseink a földből, az erdőből éltek, és fizették az adókat, tartották el
az államot is! Előrelátó bölcs gondolkodás, kemény kétkezi munka
tarthatja fent a jövő családjait itt Erdélyben is, és erre meg kellene
tanítanunk a gyermekeinket! Ez még fontosabb sok szempontból, mint az
iskolák végtelen elméleti oktatása.

2. A gyermekeket, a fiatalokat meg kell tanítani az önfenntartásra.
Csíksomlyóról Zsókáék elmentek ősszel krumplit szedni másoknak, és
napszámként egy - egy zsák krumplit kaptak. Almát is szedtünk részibe,
és biza télen nagyon finom volt. Mindenik ház szervezze meg az őszi
munkákat. Nemcsak azért kell szépen a családok elmenjenek dolgozni, hogy
legyen amit együnk, hanem azért, hogy a nagyobb gyerekek tanulják meg a
munka által megtermett anyagi javak megbecsülését. Lehet, hogy a hatóság
majd ezt kifogásolni fogja, de szeretettel kérdezzétek meg, hogy a
tanácsok adása mellett átvállalják-e a számláinkat, a gyermekek
fenntartási költségeit? És főleg azt kérdezzétek meg, hogy 10-20 év
múlva el fogják tartani az élhetetlen, naplopó fiatalokat? Vagy mint
Angliában, százasával fogják majd őket bezárni?

3. Szeretettel kérlek, szépen menjetek ki az erdőbe, tanítsátok meg a
gyerekeket meglátni a természet adta adományokat. Tanítsátok meg
meglátni a nyirkos oldalban a forrást, és azt szeretettel befogni egy
kis csorgóba, tüzet rakni biztonságosan, üstben ételt készíteni a
természethez közeli állapotban, és azt jó étvággyal elfogyasztani. Az
erdőben termett gyümölcsökből télire eltenni, jó, ehető gombát szépen
felszárítani, finom hecserli lekvárt főzni, mind - mind olyan fontos
feladat, mint a szorzótábla megtanítása, vagy az iskolában tanított más
tantárgyak.

4. Mindenütt ahol lehet, lassan a kiépített rendszerekről le kell
válni. A fűtést már több házunkban is átállítottuk fára. Házainkat
biztatom, hogy nézzenek ki szép eladó erdőket, kezdjenek tárgyalásokat
és értesítsenek engem is a fejleményekről, lássuk, mit tudunk tenni? Én
biztos, hogy megteszek mindent erőm szakadtáig, hogy a téli
fűtésrendszerünket szépen önfenntartóvá tegyük. Nem látok más utat,
őseink is csak ezen az úton jártak. Így legalább a kevés pénzünket
népünk egyszerű fogatosainak, erdőmunkásainak adhatjuk, és nem távoli
országok mágnásainak.

5. Vízszámláink hihetetlenül magasak. Csíksomlyón sikerült befogni egy
forrást, kis tavat is ástunk, így az öntözéshez, állatok itatásához,
locsoláshoz a víz Istentől van. Tovább is szeretnénk lépni ebben az
irányban. Minden házra Isten bőséges esőt csorgat, fel kell azt fogni a
vizet locsolásra, kocsi mosásra stb. Minden ház a fenntartási költségeit
tudatosan le kell faragja. A gyerekeinket is erre az egyszerű,
takarékos, fenntartható pályára kell állítanunk. El kell magyarázni,
hogy nem kell a csapokat maximumra kinyitni kézmosás alatt. A
villanyokat le kell oltani ott ahol nem vagyunk, a fűtés, szelőztetés
kérdéseiről sokat beszéltünk, de ti a gyerekekkel ezt tanévkezdéskor
újból vegyétek át. Ebben az irányban minden javaslatot hálás szeretettel
fogadunk. Rég, hogy kérem a házak vezetőit, hogy ebben az irányban tett
lépésekről is be kell számolni irásban, hadd tanuljunk egymástól!
Próbáljunk egy fenntartható rendszert működtetni, és gyermekeinket is
abba belenevelni.

Biztos, hogy jön a tél, és nem kell megijedni a közelgő fagyos időtől,
de fel kell készülni rá. A közelgő gazdasági összeroppanástól sem kell
pánikolni, - senki nem tudja még, hogy mit hoz a holnap, - de szerintem
bölcsen, okosan félre kell tenni a lezser nyári ruhát, és fel kell
készülni a komoly mínuszokra, mert biztos, hogy ennek a sok pazarlásnak
meglesz a böjtje.

Az Isten adta holnapban bízva, Csaba t.

(Böjte Csaba: Készüljünk fel a hidegre!)