1 üdvözlettel, www.eletbaratikor.hu, www.goc.hu
CSAK FELN
TTEKNEK!!! 18+
MÓRICZ JÁNOS KUTATÁSAI
avagy „nincs titok, ami napfényre ne j%ne…”
„…Dél-Amerikában végzett ásatásoknál emberi csontvázakat, csiszolt koszerszámokat
találtak olyan oslényekkel együtt, amelyek már több mint 40 000 éve kihaltak...
Móricz többször követelte, hogy Spanyolország tegye nyilvánossá azokat
a magyar ostörténeti kutatási adatokat, amelyeket a legtitkosabb levéltáraiban oriz,
mert a nem közlés, a tétlen hallgatás a történelem meghamisításának tényét erosíti meg…”
H. Györgyné (1977)
Móricz János kutatásainak ismertetése, összefoglalása
A Harvard Egyetemnek a Peapody Museum jelentette, hogy a Puebla-ba (Mexikó)
kiküldött kutatócsoportjuk, az ott lefolytatott ásatások leletanyagából megállapította, hogy az
amerikai ember nem 12-15 000 éve jelent meg Amerikában, hanem több mint negyvenezer éve. Az
ásatásoknál emberi csontvázakat, csiszolt koszerszámokat találtak olyan oslényekkel együtt,
amelyek már több mint 40 000 éve kihaltak. Az USA hírügynökségei a hírt világgá röpítették.
Móricz János, magyar testvérünk, akkoriban Ecuadorban, Peruban és az Amazonas vidékén, olyan
indián törzseket talált, amelyek tagjaival magyarul(!) tudott beszélgetni. Legendáikban sok ezer
éves múltjuknak és a tolük kirajzott más népekkel való rokoni kapcsolataiknak tudata él.
Móricz felfedezéseit senki nem tudta cáfolni, ellenben a spanyolok részérol, politikai és gazdasági
okokból súlyos támadásoknak volt kitéve. Felfedezései igen nagy horderejuek. Annyi bizonyos,
hogy a sok évezredes sötétségbe burkolt ostörténetbol, a magyarság osi múltja fényesen fog
felragyogni, a világ összes népe elott. Az 1900-as évek elején a tankönyvekbol, napi sajtóból,
szakkönyvekbol köztudomású volt, hogy az Amazonas oserdeiben olyan fehér indián törzsek
élnek, amelyeket még alig tudtak megközelíteni, így ez a vidék sok meglepetéssel kecsegtette a
kutatókat. Íme itt a meglepetések egy szelete.
Az 1920-as években több híradás is érkezett, hogy a Délés
Közép-Amerikában dolgozó magyar mérnökök és munkások,
a helyi indián munkásokkal magyarul beszélgetnek.
A II. világháború után az itt letelepedett magyar emigránsok egy
része ezt komolyan véve, alaposabban utánajárt a dolognak. Ezek
egyike volt Móricz János, aki a 60-as években Ecuadorban kezdett
kutatni. Itt három indián törzs, a Cahari, a Mochica és a
Puruha tagjaival magyarul beszélt. Ezen felbuzdulva
régészeti és levéltári kutatásokat végzett, s többek között 10
ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet gyujtött
össze. Kutatásai eredményeként az egyik argentin egyetem
történelmi tanácsosnak nevezte ki. Elsosorban Ecuadorban
kutatott, aminek a fovárosa Quito. A város a nevét a régi Quito
birodalomról kapta. Ez eredetileg Kitus-nak hangzott. (Kit=Két,
Us=Os, tehát a Két Os Birodalma). Itt a Kitus birodalomban, a
Csendes-óceán partján, az ötezer méternél is magasabb
Kordillerák (Andok) hegyei között, az Amazonas medencéjéhez tartozó, oserdokkel borított
lapályok titokzatos és mesebeli tájain laknak azok az indián törzsek, amelyek közül néhányan ma
is beszélik osmagyar nyelvünket. Móricz kutatása alapján quitói Institutio de
Antropologia y Geografia megállapította, hogy a spanyol önkény által kiirtott
osnyelv a magyar volt. Ennek nyomai világosan mutatkoznak a családi és földrajzi
nevekben, jóllehet a spanyolok eroszakos nyelvcserét hajtottak végre.
A még magyarul beszélo törzsek - köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, több osi forrás
a szkítákat, szaka-ként nevezi meg. A szerk.) - pl. ezeket a szavakat használják: apa=apa,
aya=anya, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=os, cu=ko, pi, bi=víz, fuel=folyó, pille=pille, lepke és
2 üdvözlettel, www.eletbaratikor.hu, www.goc.hu
még sorolhatnánk. Mutatóba néhány, magyarral megegyezo név: Tanay, Damma, Taday, Mór,
Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik osrégi helysége: Pest. A
régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók, bennük trepanált (lékelt)
koponyák.
A régészeti leletek között fokosokat találunk, és a magyar koronázási jogar és
országalma hasonmását. Móricz szerint is: ez a kettos keresztet hordozó
aranyalma, tulajdonképpen a földgolyót jelképezi.
Dél-Amerikában, de foleg Ecuadorban nagy lelkesedéssel fogadták e felfedezéseket.
Valósággal ünnepelték, mivel a lakosságban, a spanyol hódítók eroszakos uralma sem tudta
teljesen kiirtani a régi múlt emlékeit. A hivatalos körök leellenorizték Móricz nyelvészeti és
régészeti adatait, s azokat megbízhatónak találták. Elhatározták, hogy ebbol egy hatalmas
nemzetközi „ügyet” csinálnak, sürgetve az amerikai földrész történelmének reverzióját. A tervek
szerint az ENSZ-hez akartak fordulni.
A további kutatások során, Móricz, az ecuadori osrengetegben, az ottani indiánok
segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert. A barlangok egyikében valóságos
múzeumra bukkant. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket
talált itt. Ezt a barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Szerinte az oslakók ide hordták össze,
mintegy óvóhelyre, a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket. Móricz állítja, hogy az Andok
hegység keresztül-kasul át van szove barlangokkal és járatokkal. Ezeken közlekedhettek az
oslakosok. Az argentin elnök és az ecuadori vezérkar meg akarta ot bízni egy kutató expedíció
vezetésével, anyagi, technikai eszközöket ajánlva neki. Ez azonban csak terv maradt.
Idoközben a nagy befolyású mormon egyház vezetoi is bekapcsolódtak az ügybe. Ez az egyház
roppant vagyonnal rendelkezik, aktív terjeszkedési programmal lép fel az amerikai államokban.
Az egyház vezetoi elmondták, hogy minden olyan kutatást támogatnak, amely az emberiség és a
vallás eredetének tisztázását segíti elo. „Önzetlen” támogatást helyeztek kilátásba, csak azt
kérték, hogy az aranylemezek tartalmát ok fejthessék meg.
Ezután 1967. szeptember 7-én, Móricz János egy nagy sajtókonferencián, a lapok, rádió
és televízió riportereinek ismertette eredményeit. A több órán át tartó konferencia rendkívül lelkes
hangulatú volt. Úgy látszott, hogy egy világraszóló szenzáció indul útjára, de ehelyett néma csend
és mellozés követte a konferenciát. Egyetlen hír sem jelent meg róla. Ellenben a mormon egyház
foemberei továbbra sem hagyták békén Móriczot, folyamatosan unszolva, hogy árulja el nekik a
barlang helyét. Az agresszív viselkedésbol kiderült, hogy nem egy hívo egyházról van szó, hanem
egy világhatalomra töro szervezet áll mögöttük. Kincskeresés és egyéb célok ösztönzik oket. Móricz
ekkor elhatározta, hogy a barlang titkát nem adja ki. Meggyozodött arról, hogy a barlangok
feltárásának még nem jött el ideje, ezért elobb az amerikai földrészre került magyar nyelvu törzsek
odaérkezésének rejtélyét akarta feltárni, illetve a tényt gyakorlati módszerrel bizonyítani.
1970. május 28-án az ecuadori óceánpartról vízre szállt, a Móricz elképzelései szerint
készült, balsafa tutaj, rajta négy fiatalember. Móricz a partról rádió adó-vevovel irányította oket.
A tutaj 159 nap múlva október 4-én megérkezett Ausztráliába, Sydneytol nem messze.
Itt bevontatták a nagy szenzációt kelto világjáró balsafa tutajt (lásd: Magyar Ifjúság 1970. 50.
szám). Móricz feltételezése az, hogy a magyar nyelvu törzsek nyugatról érkeztek, vízi úton Dél-
Amerikába. Ezt bizonyítják különben a csendes-óceáni és kelet-ázsiai földrajzi nevek is. Vámos
Tóth Bátor, Hawaii-n élo emigrált földrajzszakos tanár a Hawaii-szigeteken 50 magyaros földrajzi
nevet írt össze. A szigetvilágban pedig olyan neveket talált, mint pl. a Balaton menti Aliga, Kiliti,
Lelle stb. Térképekkel igazolta, hogy Indonéziában minden negyedik, az Indus
völgyében pedig minden harmadik földrajzi név magyar.
Az amerikai oslakosság hovatartozósága, ill. bevándorlása kérdésében fontos adatokat
szolgáltatnak az ún. Kland-tekercsek. 1967-ben Mexico City térségében húsz méter vastag
lávatakaró alatt, koládában lévo sértetlen írott tekercseket talált egy USA támogatást
élvezo régészcsoport. A C14-es vizsgálat 21 000 évben állapította meg a tekercsek
korát. Azóta megfejtették ezeket, s kiderült, hogy azok a sok ezer évvel ezelott elsüllyedt MU
történetét, muveltségét, viszonyait írják le. Az egyik munkatárs, Tony Earl, megírta az ásatások
lefolyását és eredményeit a „Mu Revealed” c. könyvében. A nagy érdeklodést kiváltó mu, ma már
valószínuleg nem kapható.
3 üdvözlettel, www.eletbaratikor.hu, www.goc.hu
1. Az elso hírek
1965. szeptember 12-én Ecuador legnagyobb lapja, a quitói „El Comercio” elso oldalán
hozott rendkívüli beszámolót Móricz Jánosnak Ecuador területén végzett kutatásairól. Ebbol a
terjedelmes cikkbol értesülünk elso ízben arról, hogy a spanyol hódoltságot megelozo idoben az ott
élo törzsek közül a Puruha-Canari és a perui Puruha- Mochica törzsek nyelve ó-magyar nyelv volt.
Móricznak J. Jijon y Caamano „El Equador Interadino y Occidental” címu muve alapján végzett
nyelvészeti összehasonlító munkája adta ezt az elso rendkívüli eredményt.
1965. október 25-én a
„Frankfurter Allgemeine Zeitung” közli
Buenos-Airesi munkatársának beszélgetését
Móriczcal, amelyben megjegyzi, hogy ez a
felfedezés forradalmasítani fogja az összes
eddigi ostörténeti tételeket.
1965. december 17-én Móricz
Limában (Peru) kijelentette a nemzetközi
sajtó képviseloi elott, hogy egy magyar
paraszt jobb nyelvészeti munkát végezhetett
volna, mint az a sok nemzetközi tekintély,
aki az amerikai osnyelveket felkutatta és
osztályozta, mert a Cayapas törzs nyelve,
amelyet a Chibcha nyelvek közé soroltak, éppen olyan magyar nyelv, mint a Poruha, Canari és a
perui Purucha-Mochica nyelv, amely a Mochica nyelvcsoportba lett besorolva. Ezt a hírt az United
Press hírszolgálati iroda röpítette fel és számtalan lap közölte.
1966. július 23-án a guyaquili „El Telegrafe” vezércikket írt, melyben leszögezi, hogy
Móricz kutatásai kimutatták, hogy az ecuadori nép Európába szakadt testvérei a magyarok. Ezért -
bár az ecuadori futballcsapat nem jutott Londonig a világbajnokságon - mégis képviselve van
magyar testvéreinek kituno csapata által. Az Európába szakadt magyar testvéreink azok, akik mint
annyiszor, most is meg fogják mutatni, hogy milyen hosi küzdelemre képesek a mi hajdani
ospuhuráink, éppen ezért „elutasítjuk a kéretlen brazil képviseletet, mert minket a legtisztább és
legosibb testvéreink képviselnek a londoni világbajnokságon: a magyarok” - írja a lap.
1966. augusztus 7-én az „El Telegrafe” teljes oldalt szentel Móricz felfedezéseinek.
Ebbol a rendkívüli interjúból arról értesülhettünk, hogy a Kara törzs, amely a róla elnevezett Karaöbölbe
(Bahia de Caracuez) a VIII. század vége felé érkezett, azonos a magyar, Királyi Szkíta Kara
törzzsel, amely Indián keresztül vándorolva, majd hajózva visszatért az oshazába, a jelenlegi
Ecuadorba. Kiderült a cikk folyamán az is, hogy az ecuadori oskutatás, mely a Kara törzs
érkezésével, Juan de Valesco óta nagyon sokat foglalkozott, igazoltnak látja ennek a kituno
jezsuita történésznek, a Quitói Királyságról írott könyvét, amelyben többek között azt írja, hogy az
„ó” hangot a hajdani királyság területén csak a Kara törzs megérkezése hozta magával, mert elotte
e hang helyett az „u” hangot használták. Ezért Juan de Valesco azt ajánlja, hogy be kell utazni az
egész világot és megkeresni azt a népet, amelynél az „ó” helyett még mindig az „u”-t használják,
mert azok a Quitói Királyság lakóinak testvérei. (Juan de Valesco /1727-1792/: Historia del reino
de Quito-Equador. 1946)
A spanyolok megérkezésekor a Kara-öböl közelében lévo Mánta városkának a neve Jokay
volt és csak a spanyolok változtatták Mántára. Ugyancsak itt tisztázza Móricz, hogy az
elso quitói zsinat, Fray Louis Lopez de Solis püspök elnöklete alatt 1593-ban, olyan
határozatokat hozott, hogy a katekizmust és a gyónási imákat le kell fordítani a
püspökség területén élo népek nyelvére, mert ezek nem használják sem az Aymara
nyelvet, sem az inkák általános nyelvét, a Kechuát. A megfelelo fordításokat a spanyol
papok elvégezték, de azokon a nyelveken, azaz tájszólásokon sohasem tanították a
keresztény tanokat, mert azok a nyelvek, azaz tájszólások mind magyarok voltak.
Miután errol a Spanyol Korona értesült, megindult a legkegyetlenebb nyelvcsere
végrehajtása. Don Pedro de la Gasca spanyol hódítót a spanyol udvar megbízta, hogy
részletesen számoljon be, a Habsburg uralkodónak, arról a néprol és nyelvrol,
amelyet a spanyolok itt találtak. Ezt o meg is tette, így tehát mind a spanyolok, mind
az osztrák Ferdinánd császár tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy nem egy új
földrészt, hanem a magyarság oshazáját találta meg Kolumbusz.
4 üdvözlettel, www.eletbaratikor.hu, www.goc.hu
2. Megjelennek a hamisítók
Amikor Móricz János, 1966-ban, hogy kutatásait folytassa, visszatért Ecuadorba, arról
értesült, hogy idoközben a románok, akik tudomást szereztek a magyar-ecuadori rokonság
felfedezésérol, több ecuadori tudóst és újságírót meghívtak Erdélybe, ahol hosszú hónapokon át
nyaraltatták oket, persze minden költségüket megtérítve, átvállalva. Hogy miért kellett a
románoknak meghívni az ecuadori Akadémia tagjait, akkor vált világossá, amikor az egyik tudós
cikkében, amelyet Erdélybol küldött - és az El Telegrafe leközölt - jelezte, hogy az erdélyi nép
szokásai, népviselete stb. azonosak az ecuadori népével, vagyis itt nyilvánvaló rokonságról van szó:
a román és az ecuadori nép rokonságáról.
Bár Móricznak sikerült ezt az újabb román hazugságot semlegesítenie, mégis figyelmezteto,
hogy míg a magyarság fel sem ocsúdott az elso meglepetésébol, a románok már javában dolgoztak
bcaz újabb történelemhamisításon.
3. Ébredj, magyar nép!
1966. augusztus 19-én az El Telegrafe közölte Jorge E. Blinkorn megrázó cikkét, amely
„Hamupipoke az ostörténetben” címmel jelent meg. E cikkben a szerzo megírja, hogy magukat
civilizáltnak nevezo emberek kezei által lett a hajdani ragyogó oskultúra tönkretéve,
kirabolva. Ahol hajdan a magas kultúrájú nép várai és kegyhelyei ragyogtak a Nap elso
sugarának fényében, ott ma üszök és rom mered ránk, mint örök vádja az idonek, amely
letörölhetetlenül mutatja az ide berontó vad spanyol hordáknak, mint ennek a barbárságnak a
vaktetteit. Legyen vége a sötét kornak - folytatja - és akibol a „tudósok” a történelem
Hamupipokéjét csinálták, az a világtörténelem legnagyobb kultúrahordozó népe volt és fénye
beragyogta a az egész világot. Cikkét azzal fejezi be: Ébredj, szép alvó! Te nem vagy
Hamupipoke! Ébredj és mutasd meg magad a népek elott olyannak, amilyen
valójában vagy: ragyogó tündér, kinek fénye osidok óta beragyogta a világot
kultúrájával! Ébredj, Ecuador történelme! Ébredj magyar nép!
1966. augusztus 26-án a quitói El Comercio közli Móricz kutatásainak újabb eredményeit.
Ebbol a cikkbol tudjuk meg, hogy a jelenlegi Ecuador területén a világ legmagasabb tuzhányója
létezett, amelynek a neve Capac-Urcu volt és az oslakosság a Hegyek Atyjának nevezte, ami
jelentésben is megfelel az APA-ÚR-Ko-nek. A spanyolok változtatták meg a nevét El Nevada del
Altal-ra, ugyanúgy, mint sok más osi magyar nevét ennek az országnak.
Ugyanitt adja meg Móricz Quito és Guayaquil neveinek jelentését. Quito régi formája KITUS.
Így hívták a legrégibb oskorba visszanyúló királyságot is. KIT-US Két os-t jelent (Szerintem
pedig a Szkíta nevet a görög „sz” elotag nélkül. Azonban az is lehetséges, hogy a jelentés „kettos”,
ebben az esetben arra gondolhatunk, hogy a katonai és a szellemi királyság egyesített
megjelenésérol van szó. - Aranyi), azaz Quito városa még ma is híven orzi a magyarság KÉT-oS
atyjának, Góg és Magógnak (Nimród) emlékét. Eredetileg nem Guayaquil, hanem Uaya volt a
jelenlegi nagy kikötováros neve. Az „U” „Ó”-t jelent, azaz régit, míg az „AYA” = Anya. Ugyanezen
jelentéssel bírnak ezek a szavak egyébként több olyan törzsnél, amelyek megtartották régi magyar
nyelvüket és ma is a hajdani KÉT-oS királyság területén élnek, Ecuadorban.
Ebben a cikkben Móricz felszólítja az angolszász kutatókat, hogy mint a tiszta tudomány
pártatlan muveloi, jól tennék, ha tisztáznák, hogy miként került a nyelvükbe és mely nép
közvetítésével a KING szó, amellyel mindenkori uralkodójukat nevezik. Ez a szó ugyanis osidok
óta létezik Amerikában ugyanazzal a fogalommal, ahol mindenkor KINGA-ként ejtették és csak a
spanyolok eroszakos fordítása eredményezte az INKA vagy INGA szavakat. Ennek a cikknek óriási
visszhangja volt mind a tudományos körökben, mind a nép között.
1966. szeptember 12-én a quitói El Comercio rendkívüli interjút közölt. Móricz ebben a
Csaba legendát írja le és megemlékezik arról, hogy CHABU vagy CSABA visszatért Nagy-Szkítiába:
Amerikába. Rámutat arra, hogy Csabát Chan-Chan-ban, Észak-Peru híres városában temették el,
ahol aggkorában halt meg. Egyben tisztázza, hogy a magyar mitológiában ismert „Kán Opoz híres
hajós”, azonos Thor Heyerdahl által Kon-Tiki-nek nevezett mitológiai személlyel, akit a magyar
mese és mondavilág még azokból az idokbol orzött meg, amikor a magyarság Kán Opoz
vezetésével jajóra szállva áthajózott az Óperenciás tengeren (Csendes-óceán), hogy mint „az
utolsók, akik Szkítiából jöttek”, megérkezzenek a Kárpát-medencébe.
5 üdvözlettel, www.eletbaratikor.hu, www.goc.hu
Ez a cikk olyan nagy hatást váltott ki, hogy még aznap délután egy franciskánus szerzetes
felkereste Móriczot és közölte vele, hogy délben a rendfonök felhívta a szerzeteseket, hogy errol a
cikkrol, valamint Móricz felfedezéseirol ne beszéljenek, mert mindez sérti a spanyolok ecuadori
érdekeit. Késobb kiderült, hogy más rendeknél is hasonló tilalom hangzott el. Az említett szerzetes
a legnagyobb felháborodásának adott kifejezést, mert így meggátolják oket abban, hogy az
oskutatásból kivehessék a részüket. A szerzetes oslakos volt!

4. Rövid hírek
1966-ban az ecuadori Akadémia, mely több történészt bízott meg Ecuador történetének
megírásával, a megbízást felfüggesztette, miután meggyozodött Móricz állításainak helyességérol.
A történész csoportból kitunt Guillermo Segarra, aki már magyarul is tanult és rendkívüli
odaadással végezte az oshaza kutatását. Vele történt meg, hogy amikor még nem volt magyar
szótára, felkereste Móriczot, hogy tisztázza vele az AZUNY tartományban surun eloforduló BALIN
és BALHUG neveket, vajon az osmagyar nevek közé kell-e sorolni ezeket. Móricz nagy örömmel
közölte vele, hogy ezek a BÁLINT és a BALOGH családnevek megfeleloi.
Az Instituto de Antropologia y Geografia del Ecuador (Ecuadori Antropológiai és Földrajzi
Intézet) ugyancsak arra a megállapításra jutott, hogy a spanyolok önkénye által kiirtott osnyelv a
magyar volt. Az intézet szaklapját, amely a „Llacta” néven jelenik meg, azért nevezték el így, mert a
szó az osnyelven „lakhelyet” jelent, tehát az újságot mai nyelvünkön „LAKTA”-nak nevezhetnénk.
Cuenca városa, amely a hajdani, híres MÓR helyén épült, Ecuador legelokelobb városa. Magas
kultúréletükre büszkék Cuenca lakói. Az oslakosság azonban ma is egyszeruen MORLCOS-nak
nevezi magát, azaz MÓRLAKÓ-nak, azaz móri lakosnak.

5. Rejtélyes, magyar nyelvu törzsek
A Saraguro törzs-mely bár szerepel krónikáinkban, ennek ellenére mégsem található meg
teljes bizonyossággal a Kárpát-medencében - ma is nagycsaládként éli életét Ecuadorban.
A Santo Domingo de les Colorados közelében élo „vörös indiánok” nyelve osmagyar volt, amelyet
ma is beszélnek.
A kolumbiai határ közelében, a Santiago folyó felso folyásánál, az Onzole és Cayapas folyók közén
élo „cayapas” törzs nyelve szintén osmagyar nyelv, amit ma is beszélnek. A Keleti Kordillerákon
túli osrengetegben (Amazonia) lakó törzsek is megtartották osmagyar nyelvüket, bár a spanyol
hódítók önkénye elol menekülve le kellett mondaniuk sok kulturvívmányukról, hogy
függetlenségüket megorizhessék.
Nagyon könnyu lesz megállapítani a magyarországi törzsek és nagycsaládok eredetét, mivel
bölcs elorelátással úgy válogatták össze az áttelepítendo családokat, hogy minden egyes családnak
csak egy részét vitték át, hogy az oshazában a családfa ki ne vesszen.
Móricz sohasem használja a „hungaro” kifejezést, ami spanyolul magyart jelent, mindenkor
magyarnak írja és mondja. Ez úgy belevésodött az ecuadoriakba, hogy egy alkalommal két úr
kereste fel, hogy eldöntse a köztük felmerült vitát. „Kérem - mondta az egyik - képzelje el, hogy ez
az úr azt meri állítani, hogy a hungarok azonosak a magyarokkal. Még több sem kellene, hogy a
hungarokat, a világ legnagyobb népével, a magyarral összekeverjék! Tessék csak elképzelni!”
„Kérem - szólt a másik - én nem állítottam azt, hogy azonosak, mert ez képtelenség. Én csak azt
mondtam, hogy úgy tudom, valami közük mégis csak van a hungaroknak és a magyaroknak
egymáshoz.”

6. A KÉT-OS királyság népéhez
Amikor 1966. augusztusában a quitói rádió hullámain Móricz beszédet intézett a KÉT-OS
királyság népéhez, kérte az osi föld népét, hogy ne haragudjék a magyarságra, hogy ilyen sokáig
nem tért vissza az oshazába, „de higgyétek el - mondta –, hogy ugyanúgy, mint Ti, édes
testvéreim, mi is nagyon sokat szenvedtünk a Habsburgok vére terrorja alatt. Ma már tudom, hogy
ti mireánk vártatok és helyettünk a spanyol hódítók önkénye jött. Az átvészelt sötét évszázadok
elmosták az ide, az oshazába vezeto utat, de lélekben mindig és mindenütt titeket kerestünk.”
Quito város kultúrigazgatója a megindultságtól fátyolozott hangon vette át a szót és a rádió
személyzete könnyes szemmel hallgatta hosszú méltatását. Amikor Móricz távozni akart, akkor
vette észre, hogy az adás közben tömeg gyult össze és mindenki tudni akarta, hogy vannak-e
rokonai és hol élnek. Napokkal késobb Móriczot egy rögtönzött bizottság kereste fel, amely a rádió
személyzetébol tevodött össze és arról értesítette, hogy a spanyolok kérték a kormányt, hogy
Móricz többet ne beszélhessen a néphez.
6 üdvözlettel, www.eletbaratikor.hu, www.goc.hu
A kis bizottság pedig azért jött, hogy felkérjék, hogy megint a rádión keresztül intézzen Móricz
lelkesíto szózatot, mert ok tovább már nem turik a spanyolok önkényét. Móricz ennek a lelkes kis
csoportnak nehezen tudta megmagyarázni, hogy még nem érkezett el az ido arra, hogy ezt
megtehesse.

7. A konkvisztádorok (eroszakos hódítók) utódai
Móriczot késobb egy napon, egy nagyon elokelo és dúsgazdag konkvisztádor utód,
tárgyalásra hívta meg. A tárgyalásuk három napon át tartott. Ez ido alatt Móricz csak arra
szorítkozott, hogy ot, kutatásaiban csak a tiszta tudomány érdekli. A spanyol konkvisztádorok, ma
már nagyon elokelo, utódját végül is elhagyta a türelme, és azt mondta, nem tudja elképzelni,
hogy a magyarság egyszeruen lemondjon oseinek földjérol.
„Egyébként Ön jól tudja - mondta –, hogy Ázsiának számtalan nép testvére a magyarnak
és azt is tudja, hogy ez mit jelent!” Móricz ellenvetésére, hogy ot tisztán a tudományos kérdés
érdekli, kijelentette, hogy „nem lehetséges, hogy egy nép kimondja saját maga halálos ítéletét. Az a
nép ugyanis, amely csak azért keresi múltját, hogy azt megismerje, az a nép meghalt. Én ezt nem
tudom feltételezni Önökrol.” Elotte az íróasztalon egy nagy pecsétes boríték feküdt, a spanyol
külügyminisztérium bélyegzojével ellátva. Tartalma sejtheto.
A késobbiek folyamán Móricz több ajánlatot kapott, amelyeket személyére nézve
méltatlannak talált és visszautasított. Az ajánlatok lényege az volt, hogy hagyja abba a kutatásait.
Egy földbirtokos csoport azt ajánlotta, hogy azokat a birtokokat, amelyekre
szerintük igényt tarthat Móricz, „visszaadják” neki, azzal a feltétellel, hogy
mindenrol hallgat és több magyar kutató nem jön ide. Ezek a földek azok, amelyek a
Móri-urcu, azaz a Móri-Úr-Ko közelében vannak. Ahogy a korábbiakat, ezeket az ajánlatokat is
visszautasította Móricz. Ezek után Móricz arról is értesült, hogy az egyik összejövetelen felmerült a
gondolat, hogy Móriczot el kellene tenni láb alól, hogy ne tudjon többé zavarogni. Ez ellen,
állítólag, egyesek azzal érveltek, hogy Móricznak nagy sajtója van, másrészt egy esetleges
gyilkosság ráterelné Ecuadorra a magyarok figyelmét. Ezenkívül az oslakosság körében, a
törzseknél, Móricznak az ily módon való eltüntetése, kiszámíthatatlan következményekkel járna. A
legnyomósabb érv talán az volt, hogy Móricz ezentúl egy nagy kaliberu colttal járt, s bárki
megtapasztalhatta volna, hogy milyen gyorsan használni is tudja azt.

8. Jugoszláv(!) indiánok
Egy ízben, egy Loja tartománybeli gazdag földbirtokos kereste fel Móriczot Guayaquilben
és közölte vele, hogy o sokkal hamarabb rájött arra, hogy az indiánok Európabeliek, de a nyelvük
nem magyar, ahogy Móricz állítja, hanem jugoszláv nyelv. Tulajdonképpen azért jött, hogy ezt a
felfedezést hivatalosan is bejelentse. Móricz kérdésére, hogy hogyan jutott erre a következtetésre,
elmondta, hogy a II. világháború után jött egy jugoszláviai munkás, akit o a birtokán alkalmazott.
Ez az ember mind a mai napig nem tanult meg spanyolul, de az elso naptól kezdve kitunoen
megértette magát a birtokon dolgozó oslakosokkal (indiánokkal), akiknek a nyelvét o nem érti.
Ebbol tehát o már régen megállapította, hogy az indiánok nyelve jugoszláv nyelv. Amikor arról
értesült, hogy Móricz bejelentette a maga felfedezését, elhatározta, hogy ugyanezt fogja cselekedni,
miután tisztázta, hogy az indiánok ugyan európaiak, de nem magyarok, hanem jugoszlávok.
Móricz kérdésére, hogyan hívják azt az embert, a birtokos azt válaszolt, hogy KOVÁCS a neve.
Móricz erre azt neki, hogy a Kovács spanyolul Herrero-t jelent, azaz kovácsmesterséget. Kovács
pedig nem (a nem létezo) jugoszláv nyelven, hanem magyarul beszél az itteni testvéreivel.
A meglepodött birtokos kijelentette, hogy lemond a „felfedezésérol”, mert - úgymond - ha Móricz
még azt is tudja, hogy a „kovács” spanyolul mit jelent, akkor nyilván tudósnak kell lennie. Rajta
kívül ezt más nem tudta és o is a Kovácstól tudta meg, aki ma is vígan él oshazabeli testvéreivel,
spanyolul szinte semmit sem tud és a foglalkozása is kovács.

9. Csizmadia István, a tisztavéru indián
Ugyancsak Guayaquilben történt, hogy Alejandro Castro Benitez, El Oro tartománybeli
ültetvényes felkereste Móriczot, és azt mondta neki: „Kérem, itt van ez az úr. Nagyon szeretném
hallani Önöket magyarul beszélni, mert szeretném tudni, hogy Ön tényleg tud-e
magyarul!” Móricz meglepodve kérdi a másik férfitol, hogy magyar-e? „Igen, Csizmadia István
vagyok.” Erre olyan beszélgetés indult meg köztük, ami ilyen alkalmakkor szokott két idegenbe
szakadt honfitárs között. A beszélgetést Benitez szakította félbe azzal, hogy meggyozodött, hogy
Móricz tényleg beszél magyarul. Majd közölte Csizmadiával Móricz felfedezését, hogy az ecuadori

7 üdvözlettel, www.eletbaratikor.hu, www.goc.hu
indiánok magyarok, azaz a magyarság testvérei és még mai is vannak olyan törzsek köztük, akik
magyarul beszélnek. Közben felsorolt néhány földrajzi nevet is, mire Csizmadia István elrohant.
Benitez elmondta Móricznak, hogy Csizmadia az egyik legkiválóbb szakember Ecuadorban, az o
birtokán dolgozik, mint gépészmérnök. Igen nagy hangú ember és ot is naponta mindenféle vad
indiánnak szokta nevezni. „Most azonban visszavágtam neki - tette hozzá - mert nem én vagyok az
indián, hanem a büszke magyar, Csizmadia István!” Kis ido múlva visszaszáguldott Csizmadia is,
aki a megdöbbenéstol felindulva megragadta Móricz karját és hadonászva mondta: „Ez az oshaza!
Most látom csak! Eddig vak voltam! Itt minden magyar, mindennek magyar neve van! Én
marha, hogy eddig erre nem jöttem rá! Mekkora felfedezést szalasztottam el!” Ekkor Benitez
megkérdezte Csizmadiától, hogy kettejük közül ki az indián? „Én Csizmadia István, én vagyok a
tisztavéru indián! Benitez, maga csak félvér! Érti? Félvér! Mesztic! A tiszta én vagyok!” Ezek
után Benitez végleg lemondott arról, hogy Csizmadiával szembe neki valaha is igaza lehessen.

AZ IGAZSÁG
Az igazság elobb-utóbb kiderül. Ez történt 1965. júniusában, amikor Móricz János
megtalálta a magyarság oshazáját. Azt az oshazát, amelyet a spanyol korona, a Habsburg-ház és
mások is igyekeztek eltuntetni, hogy a magyarság soha ne ismerhesse meg oseinek dicso múltját.

KÉT-OS KIRÁLYSÁG
Nagyon kevés hiteles adat áll rendelkezésünkre a spanyol hódoltság korából, annak
ellenére, hogy Benalcazar konkvisztádor idejében, amikor 1533-ban Kitót vére harcok árán
elfoglalta, ott még mindenki az osmagyar nyelvet beszélte.
Hatalmas munkák jelentek meg az Inkák tündöklo birodalmáról, s a krónikások és utazók,
akik az „Újvilág” minden zugát bejárták, megírták és megénekelték a hódítás legapróbb részleteit
is. Csak a Kitói Királyságról hallgattak. Legfeljebb egy-egy mellékmondatban említik Kis-Kis
kemény ellenállását vagy Rumi hos harcait. Még feltunobb ez a hallgatás, amikor a hajdani
osmagyar királyság területén hosszú évekig lakó fráterek és krónikások csak az Inka birodalmat
írják le könyveikben, de egy szóval sem említik a Kitói Királyság létezését.
Az elso hírek csak a XVIII. század végén és következo század elején jutnak nyilvánosság elé.
Humboldt, a perui Limából 1802. november 25- i levelében a következoket írja Vilmos
testvérének: „Riobambai (Ecuador) tartózkodásunk alatt, ahol néhány napot idoztünk Carlos de
Montufar testvérének lakásán, ki ott a Corregidor, a véletlen által egy nagyon érdekes dolgot
fedeztünk fel. Nem tudják, hogy mi volt a kitói provincia helyzete Tupac Yupánki Inka
meghódítása elott, de az indiánok királya Leandro Zapla, aki Lican (Likán) lakik és ahhoz képest,
hogy indián, nagyon csiszolt intelligenciával rendelkezik, oriz egy kéziratot, melyet osei írtak a
XVI. században. Ebben le van írva az inkák elotti kornak a története. Ezek a kéziratok Purunay
nyelven íródtak. Ez volt hajdan Kitó általános nyelve, de idovel áttértek az inkák nyelvére, a
kechuára, s ma már teljesen ismeretlen. Szerencsére Zaplának egy másik ose ezeket az iratokat
lefordította spanyol nyelvre.
Mi nagyon érdekes adatokat jegyeztünk ki belole, különösen arra az emlékezetes korra
vonatkozólag, amikor kitört a Nevado del Altar-nak nevezett vulkán. Ez a világ legmagasabb hegye
kellett, hogy legyen egykor. Az indiánok úgy hívták Capac Urcu (Apa-úr-ko), a Hegyek Atyja.
Akkor uralkodott az utolsó szabad király Licán. A papok megjósolták, hogy ez a csapás okozza
majd a királyság vesztét, s úgy mondták: A világ képe megváltozik, és más istenek fogják a
mieinket eluzni, ne szálljunk szembe a végzettel. Bekövetkezett. A peruiak bevezették a
Napkultuszt abban az országban. A vulkán muködése hét évig tartott és a zaplai kézirat szerint a
földeso olyan eros volt, hogy hét évig tartott az éjszaka Licán.” (Hamy: Lettres americaias d’
Alexandre de Humboldt, Paris, 1904. 134-134.o.)
JUAN DE VELASCO (1727-1792)
Velasco 1727-ben Riobambában (Ecuador) született. Jezsuita pap, aki a rend kiuzése után
soha nem tér vissza Amerikába. Olaszországban (Faenza) telepedik le, ahol megírja a Kitói
Királyság történetét. Végrendeletében úgy rendelkezik, hogy kéziratát adják át az elso elokelo
kitóinak, aki majd Olaszországba érkezik. Ezt a rendelkezést P. Davalos teljesíti és átadja a
kéziratot Don Modesto Larreának.
A könyv elso ismertetése 1837-ben jelent meg. 1840-ben egy párizsi kiadó folytatásokban
kezdte közölni a muvet, de az elso hatvan oldal megjelenése után azt közlik, hogy bár
meggyozodésük ellenére, de a nagy nyomás miatt, félbeszakítják a megjelenést.
8 üdvözlettel, www.eletbaratikor.hu, www.goc.hu
Remélik, hogy majd esetleg másnak nagyobb szerencséje lesz, és a világ megismerheti ezt az
amerikai földrészre vonatkozó fontos ostörténeti munkát. Az eredeti kézirat örököse, engedve az
akkori ecuadori elnök kérésének, átadta a muvet a Nemzeti Könyvtárnak, azzal a kikötéssel, hogy
ha a kézirat egyetlen percre is elhagyná a könyvtárat annak minden joga visszaszáll az
adományozóra, vagy örököseire. Az átadást követo napon az akkori kormány elnöke, Gabriel
Garcia Moreno bement a Könyvtárba, magához vette a könyvet. Eloször hazavitte, majd késobb
átadta a jezsuitáknak, akik titokban orizték, majd kicsempészték a spanyolországi Chmartin de las
Rosas-ba. Azóta a spanyolok „nagylelkuen” kiadtak Ecuadornak egy kópiát az eredeti könyvrol.
Azonban, ahogy ez már lenni szokott, ezt is meghamisították, átírták. Az eredeti helységneveket és
királylistákat „átspanyolosították”, megváltoztatták. Az eredetit soha senkinek nem mutatták meg.
Ezt is, mint sok más magyar ostörténeti okmányt, Spanyolország legtitkosabb levéltárában orzik.
Ennek ellenére mégis közlök részleteket a mubol, mert így meghamisítva is sok olyan
érdekes adatot tartalmaz az osrégi Kut-us (Két-os) magyar királyságról. Valesco a Kitói Királyság
történetét négy részre osztja:
1. Az általános vízözöntol - Kr.u. 1000-ig, amikor is a királyságot a Kara Scyrik hódítják meg.
2. A hódítástól kb. 1500-ig, Huayna Capac hódításáig.
3. Az ezt követo 46 év, a spanyolok megjelenéséig.
4. A perui polgárháborúk ideje.

A VILÁG KÖZEPE
„Az osi Kitus királyság az egyenlíto alatt van, az elso fok magasságától a második fokig, a
80 és 82 párisi hosszúsági fokok között, mely terület négyszöget képez: Keletrol - Nyugatra 50
mérföld. Az ország legnagyobb része hegyvidék; az Andok két hegylánca között van. Éghajlata a
legkedvezobb az összes termények számára. Ezt népesítette be a legrégibb oskorban a Kitus
nemzet. Nem tudjuk, hogy a törzseket miként hívták. A régi idokben nem ismerték az o hangot és
helyette mindig az u-t használták. Az o hang használatát a Kara Scyrik vezették be. A királyságnak
több mint negyven tartománya volt. Neveik nagy részét sajnos elírták. A tartományok közül 33
nevet ismerünk, ezek a következok: Aloa, Alossi, Calacali, Cansacoto, Chillo, Chillogalli, Cinocoto,
Cotocollá, Cumbaya, Galea, Guapule, Guayllabamba, Langasi, Lloa, Lulubamba, Machaci,
Malchingi, Mindo, Nono, Perucho, Pifo, Pintag, Pumasqui, Puembo, Puellaro, Quinchi, Salgolqui,
Tubaco, Turbamba, Uyubichu, Yaraqui, Ychumamba, Zambiza. A boltíves építkezést ismerték a
Karák. Egyik temetkezési módjuk a halomtemetkezés volt. Az elhunyttal együtt temették el kedves
holmiját és fegyvereit. A havi és évi szertartást a halmon tartották. Ez mindig halotti torral járt.
Kitunoen kezelték az összes fegyvereket: buzogányt, kopját, parittyát, gerelyt, íjat, fokost és
valóságos mesterei voltak a hajító fegyvereknek. Rangjelzésük: egy toll a fegyverforgatóké, két toll
a nemességé, nagy smaragd a forgóban a Scyrit és a királyt illette meg. Az örökösödés a leányág
kizárásával, kizárólagosan férfiágon történt. Ezek hiányában az unokatestvérek örököltek anyai
ágon. A scyri hatalmát a királyság nagyjainak a tanácsa szabályozta. A Nap-templom a Penecillo
magaslatán állt, négyszög alakú volt és csiszolt kobol készült. Bejáratánál két hatalmas oszlop állt.
A keletre nézo ajtón át a nap elso sugarai beragyogták a tömör aranyból készült Nap mását.
Templomuk nem volt túldíszítve, de arányos és szép kivitelezése lenyugözo volt. A templom körül
12 kisebb oszlop jelentette a 12 hónapot. A magasan álló templomépítmény egyben csillagvizsgáló
céljait is szolgálta. A scyri királyok híres csillagászok voltak. Templomi szertartásaiknál csak
balzsamot, tömjént és virágot használtak és áldozataik ártatlanok, vértelenek voltak. Az egyházi
foméltóság független volt az államhatalomtól, nem úgy mint az Inka birodalomban, ahol a fopapi
és királyi méltóságot egy személy, az Inka töltötte be. A gömb alakú, sokablakos Holdtemplomban
elhelyezett ezüst Holdra állandóan besütött a holdvilág. Mennyezetét kék szottes
borította, melyen az égbolt ezüst csillagai ragyogtak.
Amikor Huayna Capac 1487-ben elindult a Kitói királyság meghódítására, a legkeményebb
ellenállásra talált. A harc hosszú volt és sok véráldozatot követelt. Ott esett el a harcmezon Scyri, a
király is. Ez könnyítette meg Huayna gyozelmét. Amikor Huayna Capac, az Inka gyoztesként
bevonult Kitóba, így kiáltott fel: Hisz itt mindenki a mi nyelvünket beszéli; itt minden
hegy, orom, tó és folyó a mi nyelvünkön van elnevezve!
9 üdvözlettel, www.eletbaratikor.hu, www.goc.hu
A gyoztes Huayna Capac feleségül vette az elesett Scyri, a király gyönyöru szép húsz éves
leányát, Kácáhát. A fényes esküvoi ünnepen Huayna Capac föltette a két toll mellé a Scyrik nagy
smaragd forgóját és kijelentette, hogy a két királyságnak közös az eredete. Ekkor megindult az
Inka birodalom utolsó, egyben legfényesebb korszaka. Uralkodása 38 évig tartott. Halálán úgy
rendelkezett, hogy a Kitói Királyságot a Kácha királynotol származó Atahualpa, a Kuzkoi
Királyságot fia, Huascar kapja.” (Historia del Antiguo Reino de Quito: Historia Natural: I. köt.
270, o. Historia Antiqua: II. köt. 279, o. Historia Moderna: III. köt. 335. o. Quito - Equador:
második kiadás 1927, 3. kiadás 1946)

RÖVID HÍREK
Amikor Huayna Capac (Vajna Apa) bevonult Kitóba és elhangzott híres felkiáltása: „Hisz
itt mindenki a mi nyelvünket beszéli, minden hegy, orom, tó és folyó a mi nyelvünkön van
elnevezve”, azért történt, mert a Két-Os Királyság területén mindenki magyarul beszélt.
Ugyanakkor az Inka birodalomban csak az uralkodók, a fonemesség és a fopapság beszélt
magyarul. A nép részére a kecsua nyelvet általánosították. A nyelvészek az Inka uralkodók magyar
nyelvét Chimu-nyelvnek, vagy az Inkák titkos nyelvének nevezik. A csatában elesett Scyri, a király
gyönyöru szép húsz éves lánya. Kácha valójában Káta, vagy Kata volt. Huayna Capac nagyon jól
tudta, hogy a legosibb idokbol származó Két-Os nemzetségbol származtak az Inka uralkodók is.
Ezért a Két-Os királyságot nagy tiszteletben tartotta és halálakor visszaállította a királyságot,
melyet a szép Kátától született fiának, Atahualpának adott, míg a Kuzko-i birodalmat Huascar
(Vaskar) fia örökölte. A hajdani Két-Os királyság, a mai Ecuador lakossága ma is büszkén vallja,
hogy az o hazája a világ közepén van, mint ahogy minden magyar falu a magáénak tudja: „Az én
falum a világ közepe.”
A kitói rádió minden musorszünetben bemondja: „Itt a kitói rádió sugároz a világ közepérol.”
Huayna Capac csak akkor tette fel a két toll mellé a smaragd forgót, amikor a világ legosibb
királyságának a trónját elfoglalta és így a Scyrikirályok smaragd forgójának, mint a Két-Os
királyság osi jelvényének a használatára is jogosult. Amerika osnyelve magyar volt.

TURUL PUSZTA
Az osmagyar Két-Os királyság területén van Turubamba. Ezt a földrajzi nevet, mint minden mást,
a spanyol-inkvizitor (foleg jezsuita!) történelemhamisítók teljesen kiforgatták és megváltoztatták.
A régi okiratokon még mint PUXA szerepel. A spanyolok csináltak az eroszakos nyelvcsere idején
a magyar pusztából pamba, bamba vagy pampa-t. Valóságos neve nem Turubamba, hanem
TURU-PUXA azaz turul-puszta volt. A régi feljegyzéseken surun szerepel a Béla, mint név és mint
tisztség. A Bélából csináltak a spanyolok Buala-t, Zela-t stb. Tampusnak nevezték az inkák
birodalmában azokat a helyeket, ahol a birodalmi utakon és bizonyos távolságokra elhelyezve a
hadsereg részére piheno és utánpótlási célokra szolgáló épületcsoport volt, melyekben hadiszerek
és élelmiszerek voltak elraktározva. Ezt mi a mi nyelvünkön támpontnak nevezzük. Ebbol a
Tampus = Támpontból csináltak a spanyolok „tambo”-t.

Ó-MÁRIA SIRALOM ... ÉS MÉG MIT?
1922-ben, amikor az Ó-magyar Mária Siralom elokerült, arra gondoltak, hogy valamelyik jámbor
szerzetes, aki a magyar nyelvet nem ismerte, valami barbár írásnak nézte és hithu jámborsággal
kivakarta a szent könyvbol. A kivakart és kitépett ó-magyar írások rejtélye is az osmagyar földön
oldódott meg, amikor Móricz János kutatásai során egy olyan íráshoz jutott, melyet egy spanyol
szerzetes írt azokról a „jámbor” szerzetesekrol, akik az összes levéltárat átkutatták, hogy
kivakarjanak vagy kitépjenek minden olyan írásemléket, mely a spanyol birodalomra veszélyes
lehet. Mindezt, a spanyol Korona és uralkodóik „nagyobb dicsoségére” tették, ahogy a szerzetes
írja rendkívül érdekes írásában, melybol az nyilvánvalóvá válik, hogy mindezt a Magyar Szent
Korona nevében is tették, mert akkor Carlos uralkodott, aki magyar király és osztrák császár is
volt. Tehát nem egy ismeretlen „barbár” írást, hanem az osrégi magyar írásemlékeket kellett
eltüntetnie a Spanyol-Habsburg uralkodó kedvéért, akik tetteikkel bebizonyították, hogy egyedül
oket illeti a barbár jelzo kultúraromboló és történelemhamisító tetteikért.
10 üdvözlettel, www.eletbaratikor.hu, www.goc.hu

AKINEK VAN MIT REJTEGETNI, HALLGAT
Móricz János számtalan sajtókonferencián nyilvánosságra hozta azokat a történelmi
hamisításokat, melyeket a spanyol-osztrák ház elkövetett a magyarsággal és a világtörténelemmel
szemben. A bunösök azonban hallgatnak, és eddig meg sem kísérelték, hogy az ellenük
szóló hatalmas bizonyítékanyaggal szembenézzenek. Móricz többször követelte, hogy
Spanyolország közölje azokat a magyar ostörténeti adatokat, amelyeket a legtitkosabb
levéltáraiban oriz, mert ellenkezo esetben a nem közlés a további hamisítások tényét bizonyítja.
Hallgatnak, de titokban mindent elkövetnek, hogy Móricz kutatómunkáját lehetetlenné tegyék.
Bolíviának oslakos elnöke van, igyekszem követni az ott történoket. Remélem nem válik belole
bábkirály (mint a demokráciában), és népe tényleg magára talál vezetése alatt.
Móricz János úgy olvastam meghalt. Nyugodjék békében. Meghalt a barlangok
titkainak helyi ismeroje is. Olvastam egy skót eredetu kutatóról aki ismerte Móriczot és aki
állítólag most már könyveket is kiadatott a talált kincsrol. Magyar kutató el nem olvasta még oket.
Ha tényleg magyarul olvashatók, jó lenne kiolvasva és nem lefordítva, megfejtve megtudni mi is
írtak rá. Ilyenrol nem tudok, de még utána nézek. Nem tudom ki védheti meg a kincseket hogy ne
váljon 'gyujtok' martalékává és el ne tunjön újra mint 'megfejthetetlen régiség' mint annyi más
'veszélyes' emlék. Gobe Folk Portál Forum Index - Osmagyar történelem
http://www.gobeportal.gobeshop.com/index.php
Forrás: http://www.bagolykonyvkottabolt.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=336
A www.eletbaratikor.hu stábja a www.kincseslada.hu-t ajánlja az érdeklodo figyelmébe, ahol
kapcsolódó témában izgalmas dokumentációkat képeket, információkat talál.