Mára a só fogyasztása szinte teljesen elszakadt az emberi szervezetben betöltött funkcionális és egyensúlyi szerepétől, s az elfogyasztott mennyiséget mára szinte kizárólag az ízlelési-élvezeti igények kielégítése szabja meg. A problémát az jelenti, hogy nem csak azt a sót fogyasztjuk el, amit bele vagy rá teszünk az ételeinkre. Nagyon sok olyan élelmiszert fogyasztunk, ami rejtett formában is sok sót tartalmaz. Az ételízesítők, konzervált ételek, füstölt vagy fagyasztott húsok, pizza, kemény sajt, levesporok, chipsek, sós kekszek, kenyér és az előre elkészített gyors étkek mind ebbe a kategóriába tartoznak. A magyar ember naponta átlagosan 7500 mg nátriumot visz be szervezetébe, holott az OÉTI által ajánlott mennyiség mindössze 2000 mg/nap. Mondhatnánk, hogy az őseink, nagyszüleink is ettek sós ételt és mégsem voltak komoly panaszaik. Csakhogy ők nem egy olyan zárt teremben töltöttek el napi 8-10 órát, ahol jobbik esetben ki lehet nyitni az ablakot, hogy bejöjjön a széndioxiddal és egyéb gázokkal telített levegő, és egész nap nem a világító testek zenéjét hallgatták munkaidőben. A természetet nem tv-ben, poszteren vagy számítógép monitoron látták. A naponta elfogyasztott étel valódi táplálékul szolgált számukra, nem ismerték a gyors ételeket és az ízlelőbimbókat nem tompították el az ízfokozókkal „dúsított" csodaétkekkel. Ők a teremtett természettel, természetben éltek, dolgoztak.

Ma az üzletekben sokféle só közül választhat a vásárló. A nagy üzletek polcai valóságos útvesztőt jelentenek nekünk, pedig alapvetően csak két fajta létezik:

*lepárlással készült tengeri só

*bányászott só (bánya só )

Köztudatban az áll, hogy tengeri só egészségesebb, tisztább. Ez így is van, addig még hozzá nem adnak egyéb dolgokat például: jódot, káliumot , fluort, és talán a legkedvezőtlenebb dolgot a csomósodás gátlót. Az egyik leggyakrabban használt csomósodás gátló anyag a kalcium szilikát (E552). Nálunk bio gyártásban csak a tiszta nátriumkloridot használhatjuk. Ez nem véletlen.

A bányasók közül talán a Himalája só a legtisztább, de sajnos ennek az árát is megkérik. Vásárláskor érdemes megnézni, hogy a Himalája só feliratú anyag honnan érkezik.

Bio pékségünkben csak tengeri sót használunk fel. Biotermékeink kóstolásakor gyakran hangzik el a következő mondat: „Finom, de nekem kissé sótlan." Ennek a megállapításnak van valóságalapja, ugyanis mi régóta az előírt sómennyiség ( Magyar Élelmiszerkönyv 2-81 számú irányelv/ Kenyerek/ 11.oldal- 4.2 Fizikai és kémiai jellemzők ) alsó határértéke alapján dolgozunk. A termékskálánkon pedig van olyan biotermék is, ami só nélkül készül például: a bio élesztő és só nélküli tönkölybúzakenyér, a bio élesztő és só nélküli rozskenyér, a bio élesztő és só nélküli búzakenyér.

0200_BK 0360_BK0120_BK

Összegezve:

a sóra szüksége van a szervezetünknek, de a bevitt mennyiségre, és minőségére mindenkinek oda kell figyelni.

Azonban szemünket magunknak kell felnyitni, hogy segítsünk magunkon, és ez által másokon. Nem könnyű dolog a rég begyökerezett szokásainkon változtatni, a megszokott ízvilágot átalakítani, de tudatosan, kis lépésekkel talán könnyebb.

Javaslat:

Vásárláskor nézze meg, hogy a só a nátriumkloridon kívül milyen összetevőket tartalmaz!

Figyeljen oda, hogy milyen sót használ. Ha lehetősége van rá, adalékmentes, tiszta sót fogyasszon.

A zöldségféléket ne sózza felül! A só nélküli zöldség elfogyasztása során egy olyan ízvilág tárul fel, amit a természet alkotott, egyszerű és tökéletes. Mindennek olyan íze lesz, amit idáig nem érezett.

A készételeket csak kóstolás után sózza meg, ha úgy érezi szükséges!

Ha azt tapasztalja, hogy szervezete számára nem előnyös a sok só , csökkentse le a sómennyiségét.