Egy szép februári napon fallabdáztam egy barátommal. Különös érzés fogott el . Valami történni fog. Egyszer csak egy olyan hangot hallottam mint egy húr mikor elpattan. Ezután jelentkezett egy enyhe fájdalom a jobb lábamnál.  Valahogy furán kezdtem el járni. Lebegett a bokám. Leültem és kitapogattam a fájdalmas részt. A gyanú beigazolódott – Achillesz ín szakadás bizony. Ez mind 2010 február 9. – én történt. 9.30- korul

Még volt egy konzultációm 11.00 kor. Fura járásommal abszolváltam a sétát a TURUL központba és a konzultáció után elbicegtem az sebészetre Dunaszerdahelyen. Dr Farkas fogadott és o is megerősítette a tényt. Mondta , hogy másnap megoldható valószínű az operáció és össze varrják az Ínt.  Megkérdeztem, hogy mennyi idő a felépülés ebből az állapotból, mire válasz a következő volt „ Talán a Fürdőszezonra rendbe jön!“ . Meglepődtem. Gondoltam, ha mód lesz rá ezt az időt lerövidítem.

Másnap megoperálták a lábamat. Két altató nővérrel beszélgettem . A műtét  cca 20 percet tartott. Sok mindent átértékeltem a kórházi ottlétem alatt.  Szerdai operáció után keveset ettem. Nem voltam hajlandó megenni a kórházi „tápláló“ ételeket. Egy infúziót kaptam sóoldatot .  Este a nővérke be akart adni egy Injekciót . Fraxiparint. Mivel nem tudtam mi az ezért megkérdeztem. A nővérkének furcsa volt a dolog , mert hevesen reagált, hogy mi közöm van hozzá. Ragaszkodtam hozzá, hogy megmutassa legalább a betegtájékoztatóját. Aztán egy másik kedves nővér elmagyarázta, hogy igazából csak véralvadásgátló.  Megértettem és beadták vállba a bor alá.  Mikor bementem a kórházba , aláírattak egy papírt, hogy bár mikor csak is a belegyezésemmel végeznek el rajtam beavatkozásokat, és ezt bár mikro jogomban áll elutasítani a saját felelősségemre.  Még aznap éjjel a telefonos internetemen utána olvastam a Fraxiparinnak, hogy használják és pontosan mire jó.

Még a műtét előtt levett véredményem vérlemezek száma az alsó határt súrolta. Ez annyit jelent, hogy a vérem kevésbé alvadékony, mivel a vérlemezkék száma kevés.  Csütörtök reggel ismét szerettek volna nekem Fraxiparint adni , viszont én ezt elutasítottam, mivel elolvastam az internetes betegtájékoztatóba, hogy elég 24 óránkét adni. Péntek reggel ugyan  csak elutasítottam a Fraxiparint. Fölöslegesen adták volna . Az orvosok úgy hívják biztonsági okokból. Viszont azt senki nem kérdi meg a betegtől , mint ahogy tőlem sem, hogy „ biztonsági okokból szeretném e a gyógyszer mellékhatásait elviselni, ami  ebben az esetben egy túlzottan híg alvadásra képtelen vér lett volna, ami szövődmény esetén komoly gondokat okozhatott volna. (pl. Megvágom a kezem, hogy állítom el a vérzést, ha túl híg a vérem ? )

A kórházi pár napban nagyon keveset ettem . Párom sütött házi kenyeret, melyhez hidegen sajtolt lenmagolajat és Himalája jót tettem az első nap. Ettől hasmenésem lett. Egy kicsit sok olajat ettem cca 1,5 dl/nap. Ez jó is volt, mivel a szervezetem méregtelenítésbe kezdett. Az operáció másnapjától kezdve még avokádót ettem és kis Vegán pástétomokat a SIVO cégtől.

Járni csak óvatosan tudtam mankóval, mivel rögzítő gipszet kaptam egészen a combom feléig. Még az operáció napján este magam kimentem elvégezni a WC – feladataimat. Csütörtök este az orvos a vizitnél rá is csodálkozott . Látta, hogy jól vagyok és pénteken reggel haza is engedett.

Hazaérve három gyerkőc mellett , nehéz egyhelyben maradni , főképp akkor, mikor váratlanul pár napig nem látnak. Játszottunk . Vasárnap délután megtörtént az első“furcsaság“. Eltört a gipsz a térdemnél. No sebaj. Gondoltam.  Átkötöttem a lábamat és a rövidebb gipszemmel jelentkeztem Dr Farkasnál  . Rácsodálkozott és megbeszéltük, hogy Nekem marad a kisebb gipsz.

Mikor hazamentem sokat pihentem. Ágyból dolgoztam telefon és Internet segítségével. Olvastam és pihentem. Kizárólag Vegán étrenden volta. ( Hús, tej ,tejtermékek ,tojás nélkül) Sok nyers zöldséget fogyasztottam, minden féle formában.

Két hét múlva mentem kontrol vizsgálatra. Ez után minden este már levettem a rögzítő gipszet és anélkül aludtam. Naponta este átmasszíroztam a lábamat. Elmentem Izsák József barátomhoz két alkalommal. A kezelése után már egyáltalán nem fájt a lábam. Mintha új lett volna.

Ismét mentem 2 hét múlva, még mankóval. Otthon már nem használtam a mankót. A vizsgálat után szombaton  történt egy Szomorú  esemény . Dédnagymamánk eltávozott közülünk 90 éves korában. 11 évet élt velünk. Ekkor este készítettem teát magamnak . Egy vékonyfalú üvegkancsóba öntöttem bele a forró vizet. Ekkor a kancsó szétpattant és a combomra Omlott a forró víz. Reflexszerű ugrásom után a jobb , gipszes lábamon landoltam, majd a földön kötöttem ki szinte ordítva a fájdalomtól. Beugráltam egy lábon a fürdőszobába és hideg vizet eresztettem rá. Majd párom elővette a Csodaszerünket ilyen esetekre. Sunbreez balzsam. Gyorsan bekente a lábam. Hát ez után nem volt parton . „Fekszik – Nyugszik“ volt a jelmondat. Két napot szinte ki sem mozdultam az ágyból. Az eset utáni első csütörtökön ott volt az ismételt kontrol időpontja. Tartottam tőle, hogy újbóli operáció lesz.

Dr Farkas megnyugtatott, hogy nem kell operálni. Egyben van a lábam . Javasolt Járógipszet. Megegyeztünk abban, hogy egy műanyag járógipszem lesz, úgy hogy az elejét szétvágjuk, hogy alkalom aztán levehető legyen. Ezt gumi fáslival tudtam rögzíteni.    Említettem a doktor úrnak, hogy  vállalom a rizikót. Mondtam neki vagy én járok jól vagy O. ha én , akkor előbb le fog kerülni a gipsz és hamarabb járok majd, vagy O , mert akkor tovább fogok hozzá járni és o a biztosítóból több pénzt fog kapni utánam.

Hazaérve pár nap után esténként mindig levettem a gipszet és lassan tornáztattam a lábamat, valamit masszíroztam.  Egy barátom ajánlotta a Traumeel nevű krémet, hogy neki nagyon segítette hasonló esetben. Hát beszereztem. 2 nap után a fájdalom kezdett enyhülni. Lassan pár méterenként kipróbáltam a lábamat gisz nélkül is gumi fáslival.

Április 14.-én elmentem kontrolvizsgálatra. Doktorúr és a nővérke is rácsodálkozott, hogy nincs gipszem. Megkérdeztem a doktor urat, hogy azért jó lenne gyógytorna. Szerettem volna egy pár fogást tanulni  a gyógytornászoktól. Doktor úr azzal engedett el, hogy nincs rá szükségem, mert magam is meg tudom oldani a dolgot.

Sikerült !!!  Saját érzéseim és természettudományi módszereim és barátim által lényegesebben hamarabb kikerülni az hagyományos orvosi kezelések alól.  Ma már csak egy kicsit érzem a lábam. Egy kicsit sántítok még, mikor túlhajszolom magam és elfáradok.

Kelt  Csicsón - 2010. május 24.- én

Bödők Károly - biológus